Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 17 — Ámde bárhogy tomboljon is az ember lelkéért — az Isten lelkének eme halhatatlan s örök boldogságra rendelt szikrájáért — az egész alvilág .és a szenvedélyek vele szövetkező ellenséges hada, lelkünk sorsa mégis csak tőlünk függ, mert az ember szabadon választhat a jó és rossz között. Míg ugyanis a bukott angyalok s az ő csatlósaik, az istentagadó gonosz emberek elgáncsolásunkra mindent elkövetnek, az Isten kegyelme mint egy láthatatlan, mindenható mentor mellettünk áll, s megsegít bennünket, ha mi bizalommal feléje fordulunk. Mivel pedig nagyobb kincsünk nincs és nem is lehet a saját lelkűnknél, joggal kérdezhetjük szent Márk apostollal: „Mit ad az ember váltságul lelkéért P"

1 A felelet nem lehet kétséges. Krisztus maga mutatja az utat, mikor így szól hozzánk: „Menj, add el; amid vagyon . . és jöjj, kövess engem."

2 II. Az embernek saját lelkén kivül második nagy kincse s egyben erőssége az istenes család. Az az első nemes egyesülés, melyből a szeretet behatása alatt' uj virágok nőnek és az emberiség évezredes fáján bíztató hajtások, terebélyes ágak, új törzsek teremnek. Az az egyesülés, mely az Isten gondolata szerint reánk váró igaz boldogságot mindig újabb egyedeknek van és lesz hivatva tovább adni, lehetővé tenni. Az az egyesülés, mely ha a Teremtő akarata és parancsa szerint jön létre és áll fenn, minden gond és veríték dacára szent örömök, hősies erények és olyan boldogság forrásává válik, aminőt kívüle itt a földön hiába keresünk. Az az egyesülés, melyet maga Isten is megbecsült, sőt nemcsak megbecsült, hanem felmagasztalt midőn szent Fiának földi születését egy szegény családban oly módon intézte, hogy annak varázsa, földöntúli bája örökké ragyogó dicsfénybe, von minden tiszta, istenes családot. Ám hogyha a család ily drága tűzhelye a nemes életnek és annak az igaz boldogságnak, melyet Isten még a bűnbeesés végzete után is tartogat számunkra, csoda-e, ha ősi ellenségünk ebben is reánk tör és a család megszentelt keretét próbálja szétzúzni, hogy annak romjain magát az egyedet, az egyes embert is nyomorékká tegye, kárhozatba döntse ? Az egyéni érdek s az önös boldogság hazug örve alatt támadja a család, a keresztény család erkölcsi alapját, tartó pilléreit: a hitvesi hűség, a tiszta szeretet és a gyermekáldás megbecsülésének örök parancsait, s mig az egyén szabadosságának, törvényt, módot, keretet kerülő pogány ösztönének kaput és teret nyit, egyént és családot piszokba, romlásba, kárhozatba kerget. Nézzetek csak széjjel kisáé a vilagban. Nem a nagy világon, hanem csak e szűkre szabott földön, melyet az irigység meghagyott még nekünk. S hallani fogjátok hazátok jajszavát a családok pusztulása, az erkölcsök hanyatlása, a magyar faj gyászos szétesése, a jobb jövő reménységének, az új nemzedéknek káros satnyulása, szörnyű gyérülése, nem egy helyen pedig teljes megszűnése, hiába várt születése miatt. Fülünkbe cseng a Szentírás szava: >Rácliel siratja fiait, . . . mert nincsenek»

3 többé. Férjek és nők akadnak még bőven, de a szülők száma ijesztően apad. Családok is vannak, de az édes apák és az édes anyák mind ritkábbak lesznek. Újfajta házasok lépnek előtérbe, akik már nem egy egész életre, hanem lehetőleg rövidebb időre kötnek szövetséget, melyet bármily hitvány okból készek felbontani, hogy azután egyéni vágyuknak talán egy új szerződéssel, vagy pedig anélkül hódoljanak tovább. így támadnak szánandó özvegyek, bár az Isten oltáránál megpecsételt frigyük sértetlenül fennáll az Apostol szerint: „Amit I>tcn egybekötött, ember el ne válassza."* De az Ur parancsát semmibe se veszik. Bűnös daccal mégis széjjelmennek. így nő aztán napról-napra azoknak a boldogtalan árváknak a száma, akik bár szülőik életben volnának, a szeretet melegeből nem élveznek > Márk 8. 37. 1 Márk 19. 21. » Maté 2., 18. 1 Márk 10., 9.