Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

- 12 — ,,Mondá az esztelen szivében: nincs Isten"

l Es a rövid földi élet után máris halljuk az istentagadó, hitetlen emberek késői bánatát: „0 mi balgatagok . . . tehát eltévedtünk . . . az Ur útját nem akartuk tudni . . . lianem gonoszságunkban megemészttéttünk K. H. A vörös rém minket is fenyeget. Hogyha nem akarjuk, hogy a szennyek áradata minálunk is elsöpörjön mindent, erősítsük védő várainkat az Istenfélelem, a keresztény erkölcs, a tisztes fegyelem vihar.álló sziklatömbjeivel. E három vár pedig: saját lelkünk, keresztény családunk és a társadalom. Sf . * 1 I. Első várunk, első erősségünk az emberi lélek, mindegyikünk lelke. Az a lélek, mely az Isten lehellete és mint ilyen oszthatatlan szellem, s épen ezért halhatatlan, mint az Isten, akitől származik. Az a lélek, mely a kis csecsemő parányi testével lép be az életbe, vele és benne él a halál percéig, hogy azután egykor újra egyesüljön vele az örök életre. Az a lélek, melynek célja az örök boldodság, melyet Isten természetszerűen tűzött hatalmának legszebb alkotása, saját örök, isteni lényének földi sugárzása, a mi lelkünk elé. Ne csodáljuk tehát, ha az ilyen fenséges eredet, fenkölt rendeltetés, s főleg a végső cél ádáz irigységet korbácsol fel a gonosz lélekben. Hisz ő az embernek ősi ellensége, aki saját lázadása folytán elvesztvén az eget s annak örömeit, azoktól minket is meg akar fosztani. Ezért settenkedett a kigyó képében már az édenkertben, hogy Évát megejtve Ádámot is magával ránthassa, s elszakítsa őket az Istentől. S amint jól tudjátok, gonosz fondorlata tényleg sikerült is. Ezért erőlködött évezredek során, hogy a bukott -embert az ószövetségben minél végzetesebb örvényekbe döntse. S ki ne emlékeznék, milyen vigasztalan, szánalomra méltó, szinte pokoli volt az emberek sorsa az Isten fiának eljöveteléig. Borzadva olvassuk a pogányság ijesztő züllését, a tömegek rettenetes sorsát, az emberek gyászos elfajzását, sőt magát a választott népet is leroskodva, összetörve, a pusztulás örvényében látjuk. A gonoszság győzni látszott az egész vonalon. Ezért forr a gonosz lélek ma is. Ezért szövetkezik bűnbe esett természetünk rosszabbik részével, a rosz indulatok kisértő hadával, hogy a lélek értékéről, a kegyelem szépségéről, az örök boldog-ág vonzó erejéről elterelve gyarló figyelmünket a pil anat bűnös gyönyörével megejtse az embert. A szellem emberét Istentagadásra —„Mondá az esztelen szivében : nincs Isten* -—, a gőg, a dölyf s az üres kérkedés szánandó alanyát a szolgálat megtagadására — „Nem szolgálok" —, a testi szenvedély kicsapongó rabját a test kultuszára, az alsó ösztönök tehetetlen bábját -- ,,kiknek istenök a has"

3 —, a lelki értékek lebecsülésére ösztökéli folyton. Ez a lelkek vörös veszedelme. Ősi ellenségünk, mint egy őrült gyújtogató tüzet dobál felénk, mialatt belsőnkben a romlott természet indulat-kohója izzik és parázslik. Ha e kettő összetalálkozik, a lelki tisztaság pusztulása biztos. Ezért int és kiált szent Péter apostol: ,,Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög, mint orditó oroszlán, körüljár, keresvén, akit elnyeljen; kinek erős bittel álljatok ellen."

i S ez a veszedelem nemcsak a lélekkel nem törődő, haszontalan embert, hanem még az Istenért lángoló és a lelkek üdvéért önmagát áldozó apostolt is gyötri. Ezért sóhajt olyan fájdalmasan szent Pál apostol is: „Más törvényt látok tagjaimban, ellenkezőt elmém törvényével s engem rabbá tevőt a bűn átka alá."

5 Majd meg hozzáteszi: „Ki szabadít meg engemet e halál testéből?"

ft Ezért jajdul fel a zsoltáros is : „A gonoszság árja megháborít engem."

1 1 Zsolt. 13. 1. 2 Bölcs. 5. 4. 6. 13. 3 Fii. 3. 19. 4 Pét. I. 5. 8—9. 5 Róm. 7. 23. " Róm. 7. 24. 7 Zsolt. 17. 5.