Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 7 — FÖE GYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 3. szám. 295. sz. A S. Congregatio Officii rendelete az erkölcstelen írásművek ellen közöltetik. A S. Congregatio S. Officii 1927. május hó 3.-án a mysíicizmus örve alatt érzékiséget terjesztő Írásművek ellen rendeletet bocsátott ki, amelyet alább egész terjedelmében közlök: Korunknak azon leggyászosabb bajszerzői közé, melyek a keresztény erkölcs tanítását felforgatják és a Jézus drága szent vérével megváltott lelkeknek fölötte ártanak, elsősorban azok az írásművek tartoznak, melyek az érzékiséget, a rossz szenvedélyt vagy az u. n. bűnös mysticizmust táplálják. Ilyenek főkép azon regények, novellák, színdarabok és szini jelenetek, melyeket hihetetlenül nagy tömegben termelnek korunk irói és amelyekkel napról-napra nagyobb mennyiségben árasztják el a világot. Ha ezek a szellemi termékek, melyek anynyi embernek, de különösen a fiatalságnak lelkét ejtik rabul, a szemérem és tisztesség — szűknek éppen nem mondható — határai között maradnának, nemcsak igazi gyönyörűségére szolgálnának az olvasóknak, hanem még erkölcseik megjobbításában is közremunkálkodhatnának. így azonban -- amit pedig nem lehet eléggé fájlalni — a könyvek ekkora tömege, amelyben a haszontalanságok megigéző elbeszélésével vegyest található fel az erkölcsi romlottság, a halhatatlan lelkek számára a legsúlyosabb veszedelmet rejti magában. Mily sok ilyen iró van, aki a legragyogóbb színekkel rajzolja meg a tisztátalan cselekedeteket, aki a legszemérmetlenebb dolgokat is majd burkoltan, majd vakmerő nyíltsággal tárgyalja nem törődvén sem a tisztesség, sem a jóizlés törvényeivel ; aki egészen különleges gondossággal boncolgatja a legrútabb testi eltévelyedéseket felékesítve az elbeszélést a behízelgő előadás minden szépségeivel és teszi ezt olyan mértékben, hogy nincs ma már erkölcsi érték, amit ezek az írók meg ne támadnának. Mindenki látja, hogy mennyire veszedelmes mind ez kiváltkép a fiatalságra nézve, amely természetének hevessége miatt amúgy is nehezebben tudja rossz szenvedélyeit féken tartani. És hozzájárul mindezekhez még az is, hogy ezek az írásművek gyakran olcsó, vékony füzetek alakjában vásárolhatók a könyvesboltokban, városok utcáin, terein, vasúti állomásokon és igy hihetetlen gyorsasággal vándorolnak egyik kézről a másikra és bejutva a keresztény csalá• dókba nagy és gyászos végű veszedelmekbe sodorják azokat, mert ki ne tudná, mennyire felizgatják az ilyen művek a képzelőtehetséget, mennyire felszítják a fékevesztett szenvedélyt, hogyan rántják az ártatlan emberi szívet a bűn fertőjébe. Ezeknél a szerelmi regényeknél még sokkal rosszabbak azok, melyek nem átallják a beteges érzékiség eme termékeit szent dolgokkal körülvenni és a tisztátalan szerelmet Isten iránti hamis áhítattal és még hamisabb vallási mysticismussal (rajongással) összevegyíteni azt a látszatot keltve, mintha az igaz hit a becsületes keresztény élet elveinek elhanyagolásával, sőt legszemérmetlenebb tagadásával összeférhetne, mintha a vallásosság erényét az erkölcstelenséggel össze lehetne egyeztetni. Pedig ennek éppen ellenkezője áll. Szentül hisszük ugyanis, hogy senki az örök életet el nem éri, ha Isten parancsait meg nem tartja, legyen bár még oly erős is hite a kinyilatkoztatott igazságokban, mert az ilyen ember még a „keresztény" nevet sem érdemli meg, mert nem jár Krisztus nyomdokain. „A hit cselekedetek nélkül meg van halva" mondja szent Jakab apostol (2., 26) és Üdvözítőnk is int: „Nem mindaz, aki mondja nekem: Uram, Uram, megyen be a mennyek országába, hanem aki Atyám akaratát cselekszi, aki a mennyekben vagyon, az megyen be a mennyek országába." (Mt. 7, 21.) Azt se mondja senki, hogy sok ilyesfajta könyvnél a stilus pompája és az előadás költőisége az, ami nemcsak dicséretre méltó, ha-