Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1926

Index

6 — vagy hamis tanítások támadását a katholikus igazság ellen, de végeredményben az igazság mindenkor új fényben ragyogott föl és a nép az aléltságból fölébredve még nagyobb szentségre törekedett. Hasonló okokból létesültek és ugyanazokat a gyümölcsöket termették azok az ünnepek, amelyeket újabb időkben iktattak be az egyházi év ünnepkörébe. így az Űrnap akkor született meg, mikor a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt a tisztelet és áhítat lehanyatlott. Azért az egyház rendelése szerint úgy kell megünnepelni, hogy a legnagyobb pompa kifejtésével és a nyolc napra terjedő imádsággal a hivek az Urnák nyilvános imádására ismét föllelkesüljenek. Továbbá az Úrjézus Szentséges Szivének ünnepét akkor hozták be, mikor a janzenisták szomorú és rideg szigorától meggyöngüli és megborzadt szivek fáztak, az Isten szeretetétől és az örök üdvösség bízó reményétől elriadtak. Midőn most az egész katholikus világ tiszteletét a Krisztuskirály iránt elrendelni szándékozunk, szintén a mai idők bajain óhajtunk segíteni s az emberi társadalmat megfertőző betegség ellen hathatós orvosságot nyújtani. Korunk betegségének tartjuk az úgynevezett laicizmust, vagyis a világias szellemet, annak tévedéseit és végzetes törekvéseit. Jól tudjátok — Tisztelendő Testvérek —, hogy ez az istentelenség nem máról holnapra támadt, hanem régóla lappang az államok vérkeringésében. Először Krisztus uralmát minden nemzetek fölött kezdték kétségbevonni. Majd tagadták az egyháznak magától Krisztus Urunktól nyert jogát az emberi nemet tanítani, törvényeket hozni és a népeket kormányozni az örök üdvösségre vezető uton. Fokozatosan továbbhaladva, Krisztus vallását a hamisakkal egyenlőnek nyilvánították s szégyenszemre azonosan ítélték meg, azután a világi hatalomnak alávetették, a fejedelmek és közhatóságok kényekedvének kiszolgáltatták. Még tovább mentek, akik az isteni vallást valami természetes vallással, természetes érzéssel akarták pótolni. Akadtak államok, amelyek azt vélték, hogy Isten nélkül is meglehetnek s vallásuk az istentelenség és az Istennel nemtörődés lett. Azokat a borzasztó következményeket, amelyeket az egyeseknek és az államoknak elpártolása Krisztustól megérlelt, fölpanaszoltuk már Ubi arcano kezdetű körlevelünkben s itt újra elpanaszoljuk: tudniillik a visszavonásnak mindenütt elhintett magvait, a nemzetek közt szított gyűlölséget és veszekedést, amelyek a béke megszületését annyira késleltetik; a féktelen szenvedélyeket, amelyek gyakran a közjó és a hazaszeretet álarcába rejtőznek, s azoknak szülötteit: a polgárharcokat, a vak és mértéktelen önszeretetet, amely csak a magánjólét és kényelem után tör s mindent annak mértékével mér; a családi kötelességek elhanyagolása és megvetése folytán megzavart házi békét; a közös és fölbonthatatlan családi élet meggyengülését és végül a megrendült és pusztulásnak szánt emberi társadalmat. De a Krisztuskirály tiszteletére szentelendő ünneptől mégis azt várjuk, hogy az emberi társadalmat a szeretettől égő Megváltóhoz visszatérésre bírja. A katholikusok kötelessége volna ezt a visszatérést szóval és tettel siettetni. De sokan közülök nem foglalják el a közéletben azt a szerepet és nem bírnak azzal a tekintéllyel, mint hozzájuk, az igazság zászlóvivőihez illenék, ami bizony szégyenletes. Ezt a bajt talán a jók mozdulatlanságának és félénkségének lehet tulajdonítani, akik az ellentámadástól húzódnak vagy gyöngén állnak ellen, amitől az egyház ellenségei még jobban fölbátorodnak és nagyobb vakmerőségre vetemednek. Majd ha a hivek általában megértik, hogy nekik a Krisztuskirály zászlai alatt bátran és állandóan kell harcolniok, lángra lobban bennük az apostoli hév s igyekeznek az eltántorodott durva lelkeket az Urnák visszaszerezni s ennek jogait megvédeni. Annak a nyilvános elpártolásnak, amelyet a laicizmus a társadalom végtelen kárára okozott, az elitélését és jóvátételét, ugyebár, nagyban elősegíti majd a Krisztuskirály ünnepének minden népnél évenkinl való megülése? Amennyire szégyenletes Megváltónk legszentebb nevének elhallgatása a nemzetközi összejöveteleken és az országgyűléseken, annyival hangosabban kell nekünk azt kikiáltanunk s királyi méltóságának és hatalmának jogait meghirdetnünk. S vajon nem látjuk-e, hogy a mult század végétől mily csodálatosan és tervszerűen készítették az utat ennek az ünnepnek elrendeléséhez? Közismert dolog, hogy a Krisztuskirály tiszteletét az egész világon a legkülönfélébb nyelveken megjelent könyvekben bölcsen és világosan kifejtették. Krisztus királyságának és uralmának elismerését tanúsítja az az általános jámbor szokás is, hogy számtalan család Jézus Szentséges Szivének szentelte és fölajánlta magát. S nemcsak családok tették ezt, hanem városok és országok is, sőt 19t)0-ban, a szentévben XIII. Leó rendeletére és vezetése alatt az egész emberi nem az isteni Szívnek szentelte