Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1926

Index

magát. Meg kell még említenünk, hogy Krisztus királyi hatalmának az emberiség fölött nyilvános elismerését kiválóan előmozdították a gyakori eucharisztikus kongresszusok, amelyeket újabban azzal a céllal tartanak, hogy egyes egyházmegyék, vidékek, országok vagy az egész világ népei a legméltóságosabb Oltáriszentségben rejtőző Krisztuskirály imádására egybehivatván, gyűléseken és templomokban tartott szentbeszédek, a nyilvánosan kitett Oltáriszentség közös imádása s fölséges körmenetek által hódoljanak Krisztusnak, az égből adott Királynak. Joggal mondhatjuk, a keresztény nép valami isteni sugallatra a szent helyek csendjéből és rejtekéből diadalmenetben nz utcára viszi s összes királyi jogaiba visszahelyezni igyekszik azt az Úr Jézust, akit — bár tulajdonába jött — övéi befogadni nem akartak. Már említett szándékunk megvalósításához a lehető legkedvezőbb alkalmat nyújtja a végéhez közeledő szentév, amelyben a nagyirgalmasságú Isten a hivek lelkét a minden értelmet meghaladó mennyei javakhoz fölemelte, egyeseket kegyelmének ajándékával ismét megajándékozott, másokat a magasabb tökéletességre sarkalva, a jó uton való kitartásban megerősített. Akár a Hozzánk benyújtott kérvények tömegét nézzük, akár a nagy jubileum idején történteket tekintjük, elegendő okunk van annak megállapítására, hogy a várvavárt nap végre megérkezett, amelyen Krisztusnak, mint az emberi nem Királyának tiszteletére a külön ünnepet meghirdessük. Ebben az évben ugyanis, mint elüljáróban mondtuk, az isteni Király, aki csodálatos az 6 szenteiben, kiválóan megdicsőíttetett hűséges katonái új csapatának a szentek sorába iktatásával; a missziós kiállításon minden látogató csodálhatta a győzelmeket, amelyeket az evangéliom hirdetői Krisztusnak szereztek az ő országának terjesztésével; végül a niceai zsinat századfordulóján megünnepeltük a testté lett Ige és az Atya egylényegűségének kimondását, amely hitágazaton Krisztus királysága a nemzetek fölött alapszik. Azért apostoli hatalmunknál fogva az Ur Jézus Krisztusnak, mint Királynak ünnepét elrendeljük, amely évenként október hó utolsó vasárnapján, tehát a Mindenszentek ünnepét megelőző vasárnapon az egész világon megülendő. Ugyancsak megparancsoljuk, hogy azon a napon évenként megújittassék az emberi nem fölajánlása Jézus Szentséges Szivének, amint azt szentemlékű elődünk, X. Pius már elrendelte. A folyó évben kivételesen e hó 31-én kívánjuk a fölajánlás megtartását, amely napon Mi magunk a Krisztuskirály tiszteletére ünnepies szentmisét mondunk és jelenlétünkben a fölajánlást elvégeztetjük. Méltóbb módon nem zárhatnók a szenlévet s Krisztusnak, az idők halhatatlan királyának nem nyilváníthatnék jobban hálás szivünk érzéseit — beleértve az egész katholikus világ háláját — a szentévben Nekünk, az egyháznak és a katholikus világnak nyújtott jótéteményekért. Tisztelendő Testvérek I Fölösleges volna most nektek hosszasabban magyaráznunk, miért rendeltünk a Krisztuskirály tiszteletére külön, az Ur többi ünnepei mellett különleges ünnepet, holott azokban is föltalálható bizonyos mértékig az ő királyi méltóságának elismerése és ünneplése. Elég arra rámutatni, hogy az Ur összes ünnepeinél ugyanaz a Krisztus ugyan az anyagi tárgy, de a formai tárgy más, mint Krisztus királyi hatalma és neve. Vasárnapra azérl tettük az ünnepet, hogy az isteni Királynak necsak a papság hódoljon a szentmiseáldozatban és a szent zsolozsmában, hanem a rendes foglalkozásától szabad nép is szent örömmel az engedelmesség és alattvalói hűség bizonyságait nyilváníthassa Krisztus előtt. Azonfelül október utolsó vasárnapja minden más napnál azért is alkalmasabbnak mutatkozott, mert vele az egyházi év úgyszólván bezárul s így az egyházi év folyamán megünnepelt titkok az Ur Jézus életéből a Krisztuskirály ünnepével nyernek hatásos befejezést s mielőtt a mindenszentek dicsőségét ünnepeljük, Annak dicsőségét hirdetjük és magasztaljuk, aki szenteiben és választottaiban üli diadalát. Most már a ti dolgotok és kötelességtek lesz, Tisztelendő Testvérek, arról gondoskodni, hogy az évenként visszatérő ünnep előtt minden plébánia híveinek bizonyos napokon szentbeszédeket tartassatok, amelyekben őket az ünnep természetéről, sajátosságáról és jelentőségéről kellően kioktatják, hogy az isteni Király országának hű és engedelmes alattvalóihoz méltó módon rendezzék és irányítsák életüket. Tisztelendő Testvérek! Jelen levelünk végén még azokat az eredményeket kívánjuk fölsorolni, amelyeket a Krisztuskirály nyilvános tiszteletétől az egyház, a polgári társadalom és az egyes hivek javára várunk és remélünk. Az Ur királyi méltóságának nyújtott tisztelettel az embereknek okvetlenül eszükbe juttatjuk, hogy az egyház, amelyet Krisztus mint tökéletes társaságot