Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1925

Tárgymutató

6 Elgondolhatjátok- e, hogy milyen túláradó örömmel áll meg a nemzetek apostola, szent Pál sírja fölött: mennyi erő és kegyelem árad ebből a sirból, ahol az Ur Jézus kegyelmének választott edénye pihen ? Elgondolhatjátok-e, hogy milyen érzelmekkel áll meg sz, Péter apostolfejedelem sírja fölött: mi mindent söpört el husz évszázad romboló ereje és íme ez az apostolsir ma is a kegyelet, a szeretet mindennap megujuló csodája. Ha láttátok már édes anya szemében a szeretet büszkeségének örömkönnyeit ragyogni, akkor megértitek ennek a szent anyának örömét és büszkeségét De hogy Róma ezeket az értékeket tárja fel a világ előtt, akhoz nincsen szüksége szent évre. Ezek a szépségek örök szépségek, amelyek mindennap újra kezdik örökkévalóságukat Vannak Rómának értékei, amelyek köveknél, a szentek poránál és szentek lábanyománál is értékesebbek : a kegyelmi értékek, a bűnök bocsánata és a lelkek megszentelése. Az a hatalom, amelyet Krisztus Urunk Szent Péternek és utódainak adott mondván : Neked adom a mennyekországa kulcsait. És amit megkötendesz a földön, meg leszen kötve a mennyekben is; ésamitfeloldandasz a földön, fel leszen oldozva a mennyekben is. (Mt. 16. iy.) Jól tudjátok azt K. H., hogy az Úr Jézus e szavaiban az Egyháznak emberi erőket meghaladó hatalmat adott: a kormányzói hatalom mellett azt a rendkívüli erőt, amellyel emberi szó Isten ellen elkövetett bűnöket is megbocsájthat. Ti ennek a szónak áldását sokszor hálás szívvel éreztétek már: mikor bűnbánó lélekkel letérdeltetek az Úr szolgája elé, megvallottátok bűneiteket és elfogadtátok az ő szavain át Krisztus bocsánatát. Olyan édes jó tudat az, hogy Isten megbocsátott. Olyan szent nyugalom és béke tölti el az ember lelkét, mikor a bűnbánat helyérőUtávozik, hogy a szív örömében fel szeretne sírni: milyen nagy vagy, milyen jóságos vagy, milyen irgalmas vagy hatalmas Istenünk! Isten a bűnbánó léleknek megbocsátja minden bűnét. Vigasztaló ennek a nagy igazságnak miden kis betűje. De ha felkelnének haló porukból a nagy bűnbánók, mennyit tudnának mondani a könyörülő, az irgalmas, de igazságos Istene titkairól. Aki mindig megbocsátja a bűnt, de sokszor nem engedi el a büntetést. Ádám nagyot vétett az Úr ellen, mert Isten elmondhatatlan sok jóságát hálátlansággal viszonozta és vakmerően megszegte Isten parancsolatát Ádám megbánta nagy bűnét és Isten megbocsátott neki, a megszentelő kegyelmet visszaadta lelkének, de a bűn ideiglenes büntetését nem engedte el. Ádám, arcod verejtékében eszed meg kenyeredet! Ádám, gondjaid, bajaid, bánatod lesz! Ádám, a bűn büntetése az, hogy elsőszülött édes fiadat vérében fogod látni, hogy engedetlen és hálátlan gyermekeid ellened támadnak ! Mózest Isten úgy szerette, hogy szinről-szinre szólott hozzá és rábízta parancsolatait: vezérül és prófétául rendelte népe fölé, aki hosszú rabság után elvezesse az igéret földjére. Az igéret földje volt az idegen járom alatt szenvedő népnek minden vigasza és reménye De messze volt odáig az út és egy nehéz órában Mózes lelkében megingott a bizalom és vétkezett: kicsinyhitű lett Isten nagy irgalmával szemben. Hogy bánta azután Mózes igen nagy bűnét! És Isten meghallgatta a bűnbánó fohászát, megbocsájtotta a bűnét, de a bűn büntetését nem engedte el: Isten felvezeti őt Nébó hegyére és megmutatja neki az igéret földjét, amelyet népének rendelt: „Láttad azt a tenszemeddel de át nem métiy arra " (Deut. 34 4 ) Dávid is vétkezett az Úr ellen, s alig volt bűnbánó, aki olyan megrendítően tudja megsiratni bűnét mint ez a nagy lélek: zsoltáraiban elmondja, hogy bűne mindennap ellőtte van (50. Zs.) s hogy a bűn mélységéből szüntelen kiált fel Isten irgalmához bocsánatért (129 Zs) Isten neki is megbocsájtott, de a büntetést nem engedte el: bűnének gyermeke halállalvétetett el tőle. (2. Kir. 12, 14-15 ) Valóban félelmetes az Úr, mikor igazságos haragjában büntet! Félelmetes Isten, mikor igazságos haragjában igazakat és szenteket büntet igy K. H ! mit várunk akkor mi ettől a haragvó Istentől ? Akik megindult lélekkel borulunk le előtte és kérjük irgalmát, a bűn bocsánatát várjuk, igaz De mi lesz, ha nem engedi el a bűnök ideiglenes büntetését? Mi lesz K.Hl Az lesz amit magatok is láttok. Rajtunk Isten büntető keze. Jámbor lelkek panasza jut el naponkint hozzám, hogy milyen nehéz az életharc a megélhetésért, pedig Isten elég kenyeret teremtett. A nélkülözés, a szenvedés sokszor Isten próbaköve, amellyel tiszta és ártatlan lelkeket akar megedzeni, de hányszor büntet régi és uj bűnökért! Ma nemcsak egyének, hanem nemzetek is szenvednek: a szenvedések okát azonban gondolkodóink sem találják meg. Van abban igazság, hogy a világháború gazdaságilag megrázta a megélhetés alapjait. De a ránkszakadt sok szenvedést ne abból magyarázzátok, hogy egypár hold termőföld ugaron fekszik s nincsen kéz amely megszántsa Ne a felhőket kémleljétek mondván : a baj olt van, hogy az ég csatornái nem adnak esőt. Ne mondjátok ezt, hanem keressétek az okot feljebb. És mondjátok: a baj ott van, hogy Isten nem akar esőt adni, a baj és szenvedés azért szakadt ránk, mert Isten megengedte, hogy kísértsen szenvedés, csapás és veszteség. Keressétek a bajt az Isten-