Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1922

Tárgymutató

— II — FŐEGYHÁZMEGYEI HlUATALOS KÖZLEMÉNYEK 1922. V. SZÁM. 693. sz Nagyböjti körlevél a hívek apostolkodásáról. Krisztusban Szeretett Híveim ! Néhány év óta a világ óriási nagy átalakulásokon megy keresztül. Trónok omlottak össze, társadalmi osztályok szorultak háttérbe, viszont mások elő t^rbe kerültek. Az átalakulások sok helyütt • keresztény» lobogó előre vitele mellett men nek végbe, de ha a szerepvi\ ők s pártok cse lekedeteit közelebbről vizsgáljuk, gyakran ki tűnik, hogy a jelszó csak csalétek, amellyel a nép bizalmát megnyerni törekednek, hogy hatalomhoz jussanak, a hatalomrajutva azonban nem a közérdeket, nem a nép érdekét, hanem a maguk hasznát, vagyonosodását keresik, amit pedig a nép <boldogítására» előadnak, arról kitűnik hogy nem valósítható meg vagy csak irtózatos rombolás árán. Ez az időpont, amikor a gonosz lélek felhasználja az uralkodó gondolatzavart, csüggedtséget, a kishitüséget, hogy a híveket megtévessze, eltántorítsa Krisztustól és egyházától. Ez az időpont, amikor a sátán rostálja az emberiséget (Luk. 22, 31 ), az ellenséges sajtó, újságok ezer meg ezer hazugságot, ferdítést, rágalmat szórnak el a lelkek között. Ez az időpont, amikor a népiélekre a tévédé sek éjszakája készül borulni, amikor a hívek főpásztorait ostromolja a próféta kérdő szava: *0r 6! hogy van az PJ'.'» (IS. 21, 11) Vájjon még nagyobb sötétség fogja a leikeket ellepni? avagy közeleg egy jobb jövőnek hajnalpirka dá^a ? Ha igen, mondd el lelkünk vezére, hol kt-res ük és hol találjuk meg a mentséget szo rontatott lelkünk számára? Ezen súlyos kérdésre, Krisztusban Szeret teim, a válaszom, hogy a jobb jövőt a hívek és p *p>ag együttes, bátor munkája biztosítja A híveknek a pásztorokhoz és a főpásztorhoz ki-11 tömörülniök Nem elegendő a lelkipásztorkodó papság csatlakozása püspökéhez Bizonyos, hogy a papságra kétszeres buzgó, fáradhatatlan mű ödés várakozik. De működése akkor igaz sikerű, ha az magával vonja a híveknek tömött sorait. Azért oly kimondhatatlanul fontos a hú ek apostolkodása. A hívek közül kik vannak hivatva az apostolkodásra ? Minden hívő, mert mindegyiknek szól Krisztus figyelmeztetése: Aki nincs velem, ellenem van, aki nem gyűjt velem, szétszór (Luk. 11, 23 ) Az apostolkodásra kötelez a Krisztus szeretete. Nincs abban Krisztusnak igaz szeretete, akire nézve Krisztus legfőbb életcélja, a lelkek üdvözítése közömbös. A felebaráti szeretetnek leggyönyörűbb virághajtása a hívek apostolkodása. Nyissuk hát meg, Kedves Híveim, lelkünket ezen gyönyörűséges foglalkozásra. Férfi, asszony, öreg, ifjú, földmives, iparos, minden rendű rangúak hivatalosak, hogy szívüket hevítse sz. Pálnak apostoli szeretete, hogy vele együtt mondhassuk: *Krisztus szeretete ösztönöz bennünket» (II. Kor. 5, 14.) Krisztusnak önfeláldozó szeretete vegye birtokába szívünket: «Abból ismerjük meg, írja sz. János apostol, az Isten szeretetét, hogy ö életét adta miérettünk ; nekünk is életünket kell adni atyánkfiaiért» (I. Ján. 3, 16.) vagyis egész életünknek ezen önfeláldozó szeretetnek szolgálatában kell állania. A katholikus Egyházban ezen apostoli lelkület soha ki nem aludt. Van idő, mikor aléltnak látszik, de csakhamar új lángra lobban, mint a hamu alá rejtőzött parázs. A szenvedések vihara szórja le a hamut és kelti csodálatos életre a szent tüzet. Kinek kötelessége első sorban a buzgóság erénye ? Kétségen kivül a papoké. Soha nem érzi a papság oly mélyen a kötelességét, hogy tartozik népeinek vezére, világítója lenni, mint a nagy változások korszakában. Viharos időben kell a papság sziklaszilárd hűségének, hősiességének a habozókat, ingadozókat erősítenie. A lelki mételyezés divatjakor kell a papság ajkainak az isteni ige orvosszerét nyújtani, a papi kéznek a szentségek erősségét szolgáltatnia, feddhetetlen életmóddal a jó példa világosságát adni. Munkatársai azonban a papságnak a hívek, Ti, Krisztusban Szeretteim. Az első pünkösd ünnepén a Szentlélek tüzes nyelvek alakjában leszállott az apostolokra,