Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1918

Index

— 87 — nem fog-e már a közeli órákban agyongyötört népük dühe az eddigi vezetők ellen for­dulni ? Hiszen mi és szövetségeseink már két év óta kínáltuk a békét; de ellenfeleink vezetői nem fogadták azt el. Vájjon meg­érte-e az időközben elfolyt véráldozatot a kivívott siker? Bízzuk az ezen és hasonló kér­désekre a választ a jövendőre, amely Isten ke­zében van ; és higyük, hogy egyedül az Isten találja meg a megfelelő orvosszert a népek té­vedéseinek, botlásainak, bűneinek orvoslására. Az isteni üdvözítő megjövendölte Jeru­zsálem pusztulását és az arról rajzolt meg­rázó képekben elénk tárta a világ végezetére vonatkozó jóslatát. Jeruzsálem pusztulását népének rom­lottsága okozta; a világ végpusztulását az idők teljében szintén a romlottság fogja előidézni. A mostani világégésnek is bűn az okozója. A bűnnek, ha egyszer ma­gával ragadta a társada'om tömegeit, olyan ereje van, mint a pusztító árvíznek: rom­bol, sodor magával mindent, amit útban talál. Nem hiába mondta a világ vége­zetét jósolva az Úr: ha meg nem rövi­díttetnének azok a napok, egy ember sem szabadulna meg (Máté 24. 22.) Óh rettene­tes hatalma a gonoszságnak és siralmas gyengesége az emberi gyarlóságnak, midőn még a legbátrabbak, a legderékebbek is meginognának, ha az Isten irgalma meg nem rövidítené a próbatét idejét! Krisztus­ban Szeretteim, alázkodjunk meg ezen igaz­ságok hallatára! Kérve kérjük a Minden­hatót, rövidítse meg fölöttünk látogatásá­nak napjait; addig pedig tartsa fenn gyarló­ságunkat, legyen támaszunk, hogy el ne bukjunk a kísértés, csábítás, jogtalanság, a részegítő szavak cselvetéseiben ! Ma még a helyenkint fellobbanó szenvedély okoz pusz­tításokat; ne hagyjuk úrrá lenni magunk fölött a gonosz szenvedélyt, vessünk ha­tárt a zabolátlanságnak, mert különben a kitört áradat mindent elsöpörhet. Ne biza­kodjunk csak a földosztás Ígéretében: leg­erősebb támaszunk legyen mindenkoron a sa­ját két erős karunk, a saját munkánk, szorgal­munk, becsületésségünk, Isten törvényeinek megtartása. Ezek nélkül a könnyen szer­zett javak könnyen el is kallódnak; termelő munka nélkül megromlik a lelkünk, elsze­gényedünk, koldusok leszünk. Kérjük — ismételten mondom — az os­torozó, de egyben irgalmas mennyei Atyát, rövidítse meg látogatása napjait. A végső idők borzalmairól azt mondja az Üdvözítő: a vá­lasztottakért megrödidíttetnek ama napok! (Máté, 2 4. 22). Más szóval: Isten irgalma nem tesz bennünket próbára azon felül, amit el­viselni képesek vagyunk; a választottak ked­véért a mi szenvedéseinknek is határt fog szabni. Minél több keresztény családban újul meg az igaz, bűnbánó keresztény élet, annál több apostola lesz a várva-várt szabadulás­nak. Az államférfiak munkája csak fél­munka : a siker az Isten kezében van, a sikert a derék hívek imádsága mellett a ke­resztény élet hozza meg. Óh gyarapítsuk hát, Krisztusban Szeretteim, a honmentők seregét, gyakorolva híven, egész odaadás­sal a keresztény életet. Az Üdvözítő figyelmeztetése is így szól ama végső idők romlásában: Vigyáz­zatok és imádkozzatok! (Márk, 13. 33.) Vigyázzatok! mert a romlás jeleihez tartozik, hogy sok hamis próféta támad a hívek megzavarására, de azoknak ne higy­gyetek. »Más fundamentumot senki sem vet­het azon kívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus. € (I. Kor. 3. 11.) Jézus Krisz­tus tanítását megtaláljuk az egyház tanítá­sában : mert az egyház, sz. Pál szavai sze­rint, az igazság oszlopa és erőssége! (I. Tim. 3. 15.) Imádkozzatok ! mert az emberi erő egy­magában, Isten segitsége nélkül, elégtelelen, hogy a jót felismerje és kövesse; az Isten segítségét pedig másként el nem nyerjük : ha nem kérjük, ha nem imádkozunk érte. Béküljetek ki, a bűnbánat szentségé­ben, az Istennel. A belső béke a legnagyobb kincsünk, melyet tőlünk senki el nem ve­het. csak önmagunk. A békével szivünkben nem fognak bennünket a külső viharok meg­rendíteni ; ellenben másoknak is megnyugvást, bátorságot tudunk nyújtani. Gyakoroljátok az irgalmasság cseleke­deteit is. A háború által okozott ínség, szo­rongatás, a közeledő tél bő alkalmat nyújta­nak erre. Külön is megemlítem hazatérő ka­tonáink fogadását. Tapasztalatból állíthatom, hogy a csapatostul fáradtan, étlen-szomjan érkező vitézeknek igen jól esik, ha a vasúti állomáson meleg étel, üdítő ital, barátságos »

Next

/
Oldalképek
Tartalom