Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917
Index
— 28 — (Kommisszáriusa) nevezi ki a lel kesz ajánlására ; 9) a felvételi lapokat a terjesztők írják meg és küldik be a Szentföld magyarországi biztosi hivatalának; 10) ha valamely tag meghal, ezt a csoport terjesztője a Szentföld magyarországi biztosi hivatalának bejelenti. A tagok a következő lelki előnyökben részesülnek: a) részesei lesznek azon szent miséknek, melyek megváltásunk emlékhelyein végeztetnek, b) mindazon imáknak, önmegtagadásoknak, búcsújárásoknak, melyeket a Szentföldön a szent helyek őrei, vagy a zarándokok végeznek, c) mindazon búcsúknak, melyeket az ott lakó, vagy oda zarándokló keresztények nyerhetnek. Teljes búcsúkat kapnak a tagok karácsony, húsvét napján és a halál óráján az ismert, illetve szokásos feltételek mellett; hat évi és hét negyvenednapi búcsút pedig, ha Urunk öt szent sebének tiszteletére öt Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget mondanak el. A papok, kik ezen művet ajánlják a híveknek s a Szentföld részére alamizsnát gyűjtenek és ezeket a Szentföld biztosának beküldik, felhatalmazást nyernek arra, hogy feszületeket áldhassanak meg és ezekre a keresztúti búcsúkat adhassák. Felvételkor a tagok a tehetségűkhez mért alamizsnán kívül fizetnek a társulati keresztért 70 fillért s a szabálykönyvecskéért 10 fillért. A társulati tagokra való tekintettel a Tárogató című hitbuzgalmi lap is szerkesztetik, mely eddig évenkint négyszer jelent meg s a tagok ingyen kapják. Ennek egy példányát a Szabálykönyvecskével és Utasítással együtt a szóbanforgó műnek bővebb ismertetése végett •/. a. mellékelem. A fentieknek rövid felsorolása is eléggé bizonyítja azt, hogy amily üdvös e társulatnak meghonosítása és állandó felkarolása, ép oly könnyű is a papságra nézve. Az egyesületnek szervezete ugyanis a papság sokoldalú elfoglaltságára való tekintettel bölcsen úgy van megalkotva, hogy az egyesület fő terhe a terjesztőkre van hárítva; a papság részvétele a tényleges vezetésben bármily kívánatos is, de nem okvetlenül szükséges. Az egyesület tehát virágzó működést fejthet ki akkor is, ha a lelkész csak a felügyeletet és ellenőrzést gyakorolja felette. Ennek dacára sem szándékozom ezen egyesület szervezését egyházmegyém részére előírni; hanem a fentieken kívül csak abból a szempontból ajánlom ezen szent műnek a felkarolását, hogy ezzel igen sok jót tehetünk a Szentföld érdekében. A Szentföldön is érezhető e háború pusztítása. Évszázados, mondhatni évezredes törekvések és fáradságok eredménye pusztult el sok helyütt. Tönkre ment sok missió s mindaz az áldásos intézmény, ami ezek nyomában fakadt. Ismeretes kedvelt papságom előtt az a nemes törekvés, mely szövetségeseink kiváló kat. szervezeteinek és egyéb tényezőknek támogatásával a Szentlöld nevezetesebb helyeinek védelmét, illetve megszerzését tűzte ki maga elé feladatul. Azonos ez azzal a világra szóló vállalkozással, mely a keresztes hadak idejében a nemzetek lelkét megigézte és dicső elődeinket a Szentföld visszaszerzésére ösztönözte. Mi csak az eszközök megválasztásában különbözünk tőlük. Isten kegyelmét kérve s az ő segítségében bízva, jelenlegi szövetségesünknek, a török nemzetnek jóindulatára támaszkodva óhajtjuk a sikert kivívni. Ebben a törekvésünkben van mindenekelőtt szükségünk a keresztes vitézek leszármazottainak, a kereszthez sohasem hűtelen, jó magyar népnek imádságos, eget ostromló közreműködésére ; szükségünk van derék, a ke-