Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917
Index
6) Beteg és sebesült, avagy a betegápoláshoz vezényelt honvéd (népfelkelő) katonák, a mögöttes országrészben levő katonai kórházakban (önkéntes betegápoló intézetekben) betegségük avagy vezényeltetésük ideje alatt az illető kórház katonalelkészének joghatósága alá tartoznak. Ha azonban az illető honvédkórházban (önkéntes betegápoló intézetben) nincsen katonalelkész beosztva, úgy nevezettek a polgári lelkész joghatósága alatt állanak. 7) A tábori csendőrség és a csendőrségnek a hadrakelt sereghez beosztott összes személyei, azután a pólai Marinearsenálhoz vezényelt csendőrosztag a katonalelkész joghatósága alá tartozik. Különben az egész csendőrség a polgári lelkész joghatósága alatt áll. Bjelik s. k. tábori püspök. Másik oka a sok kellemetlenségnek abban állott, hogy minden katonai esküvőnél a szükséges okmányokat az eskető lelkésznek külön is be kellett szereznie s azok felterjesztésével kérnie a vőlegénynek katonai dimissióját. Az okmányok megszerzése nálunk, ahol a polgári házasság kötelező és megelőzi az egyházi esketést, felesleges volt, mert azok nélkül a fél polgári házasságot sem köthetett és kellemetlen is volt, mert időveszteséget és nem ritkán jélentékeny kiadást is okozott. Az egyházmegyéből több helyről érkezett panasz arra indított, hogy a katonai házasságkötések ezen nehézségére is felhívjam a tábori püspök úr őnagyméltóságának figyelmét és orvoslást kérje tőle. Kérelmemet a tábori püspök úr meghallgatta, s az alábbiakban ismertetett egész Magyarországra kötelező rendelkezéstadta ki. Az 1894. évi XXXI. t.-c. Magyarországban előírta a kötelező és az egyházi esketést megelőző úgynevezett polgári házasságot. A polgári házasság megkötéséhez szükségesek mindazon okmányok, amelyeket az egyházi házasságkötésnél is úgy a civilektől, mint a katonáktól megkívánunk. Ha tehát az esküdni kívánó katona felmutatja a polgári házasság megkötéséről szóló tanúsítványt, akkor szükséges okmányai rendben vannak. — Épen ezért, ha az egyházi esküvőre jelentkező katona a polg. házasság megkötéséről szóló tanúsítványt felmutatja, nem kell tőle kívánni a katonaság részéről adott házassági engedélyt, sem a szülei vagy gyámi beleegyezést, ha kiskorúak. Hasonlóképen nem kell kívánni keresztlevelet sem azon katonától, aki azon plébánia területén köti házasságát, ahol megkereszteltetése anyakönyveztetett. A szabad állapotról szóló eskü ezután csak akkor veendő ki, ha az esketést végző lelkész a házasulandók szabad állapotáról más módon biztos értesülést nem bir szerezni. A jövőben tehát az eskető lelkész a helybeli, katonai lelkésztől vagy a legközelebbi tábori főpapi hivataltól az okmányok mellékelése nélkül kérhet dimissiót és azt neki meg is kell adni feltétlenül, mert ezen esetben a házasságkötés érvényességéért nem a katonalelkész, hanem az esketést végző civil pap a felelős. Ezen elbocsátás sürgősség fen forgása esetén sürgöny útján is kérhető, a sürgönyben azonban megemlítendő „okmányok rendben." Az esketési anyakönyv másolatát minden egyes esetben köteles az eskető pap a házasságot kötő katona csapatparanesnokságálioz bekül deni. Pótlólag megemlítem még, hogy a tábori püspök úrnak 1916. május 15.-én 31974. sz. a. kelt rendelete szerint az egyházi házassági akadályok alól az illetékes egyházmegyei hatóságtól a menyasszonynak adott vagy adandó felmentés a vőlegényre is érvényes. Tartsa magát T. c. Papságom a katona házasságoknál szigorúan ezen utasításhoz. Kalocsa, 1917. okt. 9.-én.
