Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917

Index

122 — 962. sz. isk. Ünnepély és gyűjtés a hősi halált halt ka­tonák sírjai­nak gondozá­sára. 7\ nm. V. K. Miniszter úrnak alábbi kegyeletes rendeletét közlöm és fel­hívom az iskolaigazgatókat és tanítókat, hogy a tervezett gyászünnepély megtartá­sában és az avval kapcsolatos gyűjtésben szokott buzgalmat fejtsenek ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 141.603—1917. sz. Hazánk védelmében hősi halált halt derék katonáinkról való megemlékezés és sírjaiknak kegyeletteljes gondozása céljaira engedélyezett gyűjtés tárgyában kiadott itteni rendeletet szives tudomás és hasonló értelemben való nagybecsű intézkedés vé­gett van szerencsém a főtiszt. Főhatóságnak tisztelettel oly kérelem kapcsán megküldeni, hogy nagybecsű intézkedésével hozzájárulni méltóztassék ahhoz, hogy hazánk minden fokú és jellegű iskolája egy órát szen­teljen hőseink emlékének és megfelelő anyagi áldozat hozatala mellett adjon mó­dot arra, hogy katonáink sírjai méltó módon gondozhatok és megjelölhetők legyenek. Budapest, 1917. évi szeptemper hó 18. Apponyi. — Valamennyi főtiszt, egyházi Főhatóságnak. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 141.603—1917. sz. VI.-a. ü. o. Határidő: 1917. évi november 15. A világháború vérzivatarja lankadó erővel ugyan, még mindig tombol és nap­nap után ujabb áldozatokat szed hazánk­szent földjének, államiságunknak védelmé­ben küzdő derék fiaink és férfiaink sorából. Nagy a mi tartozásunk azokkal szem­ben, akik önzetlen hazaszeretetüket hősi halálukkal pecsételik meg és vérük hulla­tásával biztosítják számunkra a boldogabb jövőt. Csak szent kötelességünket teljesítjük, ha soha nem felejtjük el őket és dicső tetteiket és ha megemlékezünk azokról, akik a legtöbbet: életüket és azzal együtt csa­ládjuk, szüleik, gyermekeik boldogságát áldozták fel hazánkért, nemzetünkért. Ez a szent kötelesség sarkal arra, hogy tőlünk telhetőleg önzetlen, tiszta érzéssel és odaadással, ha kell nemes lemondással gyógyítsuk a háború ütötte sebeket, hogy anyagi önzéstől tisztítva lelkünket, vala­melyest méltókká legyünk hozzájuk és hogy legalább hiven, szeretettel őrizzük meg hőseink emlékét annak tisztelésére nevelve a fogékony ifjúi lelkeket. Hősi halált halt vitézeinkről való ke­gyeletes megemlékezésre és az emlékezés­ből erőt merítő hazafias érzésnek a tanuló ifjúság lelkében való felkeltésére és ápolá­sára kívánok, ezúttal alkalmat nyújtani, ami­dőn elrendelem, hogy folyó évi november hó 2.-án, esetleg 5. én délelőtt 10 órakor ha­zánk összes elemi nép- és ismétlő iskolái­ban, az alsóbb fokú iparos- és kereskedő tanonciskolákban, a felső nép- és polgári fiú- és leányiskolákban, a felső kereskedelmi iskolákban, a kisdedóvónőképzőintézetek­ben, az elemi nép- és a polgári iskolai tanító- és tanítónőképzőintézetekben, felső leányiskolákban, valamint a gimnáziumok­ban és reáliskolákban gyászünnepély tar­tassék. Megengedem egyúttal, hogy a fentebbi 1 eszme szolgálatában e napon az ünnepély után közvetlenül a tanuló ifjúság és a résztvevő közönség áldozatkész hazaszere­tetének kifejezhetésére hazánk védelmében elhunyt katonáink és vitéz szövetségeseink sírjainak kegyeletes gondozása, úgyszintén Magyarország és Ausztria területén és azon­kívül elesett magyar hősök nyughelyének méltó ápolása céljaira gyűjtés rendeztessék. Az ünnepélyre, melynek programmját a Hymnusnak, az iskola tanárja, tanítója, vagy igazgatója által tartandó alkalmi be­szédnek és a Szózatnak előadásában álla­pítom meg, nemcsak az iskolai, hanem a helybeli egyházi és világi hatóságok és a nagyközönség is alkalmas módon meg­hívandók. A gyűjtést egy vagy két tanítós isko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom