Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

séget, a vagyont, melyet sokaktól most visszaadni óhajt. Naponként imádkozzuk: legyen meg a te szent akaratod! Ha ez az imádságunk igaz és őszinte, akkor az áldozatok hozatalakor is igaz, ó'szinte lélekkel kell az olajfák hegyén vér­rel verejtékező Üdvözítővel imádkoznunk: Atyám, ne az én akaratom, hanem a tied legyen! Mi magunk ily szándékkal léptünk a háborúba, és mivel számítottunk arra, hogy szeretteink hadbavonulása jelent­heti a végső búcsúzást, az elszakadást s ezért ontottuk könyeinket, ezért szorult össze szívünk; nincs jogunk visszakövetelni, kiket elbocsátottunk. A visszajövőket fogad­juk alázatos, hálaadó szívvel, mint az Isten ajándékát, a vissza nem térőket ajánljuk Istennek. Ha ez a szándék járja át és tisz­títja meg a szívünket, akkor ez a föld, a háború után szebb lesz mint azelőtt volt, mert hasonlatosabbá lett Krisztushoz, a mi Üdvözítőnkhöz. Föl tehát, Krisztusban Szeretteim, a szívekkel, emeljük azokat a legszentebb Szívhez, hogy hozzá minél hasonlatosabb legyen. Ragaszkodjunk a legszentebb Szív­hez hűséges imádással, szeretettel és kér­jük, hogy vezesse vissza szeretteinket, ha pedig másként végzett felőlük, adjon erőt szent akaratában való megnyugváshoz! Az Anyaszentegyház élete bőséges al­kalmat nyújt arra, hogy magunkat a Szent­séges Szív imádásában, szeretetében gyako­roljuk. ilyen alkalom a hónap első pén­tekje, vagy vasárnapja. Járuljatok, Krisz­tusban Szeretteim, e napokon, hacsak le­hetséges, a szentségekhez, újítsátok meg felajánlástokat, mutassátok be jó feltételei­teket, mondjatok el minden bajt, bánatot, mindent, ami a szíveteket nyomja. Ajánl­játok a Szentséges Szív kegyelmébe Anya­szentegyházunkat és hazánkat, kérjétek szent ügyünkre könyörülő irgalmát és ál­dását, hogy adjon tartós békét, dicsőséges, neki tetsző, boldog jövendőt. 4 ­Egyéb ájtatosság! módok is ismerete­sek előttetek: amilyenek a „Jézus Szent Szíve Társulata", az „Imaapostolság Tár­sulata", a kedves „Kilenc napi ájtatosság" a Jézus Szent Szíve ünnepe és a hónap első pénteke előtt, Jézus Szentséges Szí­vének litániája, amely annyira gazdag föl­séges tartalomban és más hasonlók. Kiki válassza magának azt, ami buzgóságának és tetszésének jobban megfelel, a fő dolog azonban az, hogy Jézus Szent Szíve iránt az ájtatosságot a helyes módon gyako­rolja. A helyes mód pedig az, hogy az ájtatosságot nagy szeretettel a Szent Szív iránt végezzük, azzal a szándékkal, hogy minél hasonlóbbakká legyünk hozzá és azzal a kívánsággal, hogy őt a sok mél­tatlanságért, amellyel ellenségei, főkép pe­dig a már megvilágosított, de mégis há­látlanságba, hidegségbe merült szívek ha­nyagságukkal illették, kiengeszteljük és megkövessük. Ilyen módon kell az ájta­tosságot végezni, e nélkül olyanok az áj­tatosságok, mint a fáról leszakadt virágok, amelyek hervadnak és elpusztulnak. Nem kételkedem egy pillanatig sem, Krisztusban Szeretteim, hogy az ilyen lel­külettel végzett ájtatosságnak bőséges gyü­mölcsöket kell teremnie: meghozza a ke­gyelmet, amelyre kinek-kinek állása és állapota szerint szüksége van; meghozza a békességet a családokba és a községekbe ; meghozza Isten áldását minden, a világi vállalkozásokra is; meghozza az Isten ir­galmát a bűnösök, a buzgóságot a lany­hák, a haladást a buzgók számára; meg­hozza a sikert a lelkipásztorok fáradozá­sára; különösen pedig meghozza az Isten oltalmát a halál órájában és a végső állha­tatosság kegyelmét, amint azt az isteni Üdvözítő ígérte volt. Most pedig, az új év első napján, kezdjük az új esztendőt azzal, amivel az elmúlt esztendőt kezdettük, ünnepélyesen 1 ajánljuk fel magunkat, minden örömünket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom