Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

— 5 bánatunkat, jövendő sorsunkat, egyházunkat és hazánkat, a harctéren küzdő és az itthon sebesülten szenvedő harcosainkat, minden áldozatot, mit a háború követel, mindezt ajánljuk íel Jézus Szentséges Szívének, ugyanolyan módon, amiként az az 1915. év első napján történt. Megelőzi ezen ünnepélyes felajánlást az ó esztendő három utolsó napja, megszentelve az egyházmegye minden plébánia és szerzetes templomában reggel ünnepélyes szent misével és Szentségkitétellel, a késő délutáni órákban nyilvános isteni tisztelettel Jézus Szentséges Szívének tiszteletére, hálaadásul az eddig vett jókért, könyörgésül erőért, kitartásért a jövendő, végső győzelmek kivívására. Minden bánkódásnál, sűrű könyhullatásnál a halottakért hasznosabb, az élőkért üdvösségesebb, ha lelkünket megtisztítjuk a bűntől, szívünket egyesítjük a legszentebb Szívvel a szent áldozásban. Azért legyen az új év napja az áldozásnak napja, hogy azután felajánlásunk is Isten előtt kedves és tetsző legyen. Ilykép megszentelvén az esztendőnek első napját, folytassátok, Krisztusban Szeretteim, az évnek többi napját állandó, hűséges ragaszkodásban Jézusnak legszentebb Szívéhez, akkor tapasztalni fogjátok, hogy a Szent Szív hűséges tisztelőire illenek a bölcsnek szavai: „Vele egyetemben jött minden jó nekem és számtalan tisztesség kezei által .... mert végtelen kincs az embereknek, mellyel akik éltek, részesek lettek Isten barátságában." (Bölcs. 7, 11. 14.) Az Isten békessége, mely felülha lad minden értelmet, oltalmazza meg szíveteket és elméteket a mi Urunk Jézus Krisztusban! (Filipp. 4, 7.) Áldjon meg benneteket az Atya, a Fiú, a Szentlélek Úr Isten. Amen. In Christo geliebte Gláubige! An der Schwelle des neuen Jahres entbiete ich euch meinen herzlichen Gruss und oberhirtlichen Segen ! Geliebte in Christo! Das entschwundene Jahr mit den Wechselfallen des rings um unser Land verheerend tobenden Weltkrieges hatte auch für uns so manche schwehre Prüfungen und Heimsuchungen in Gefolge. Ich will nur daran erinnern, wie ungewiss die Kriegsfálle am Beginn des verflossenen Jahres für uns standén. Im Norden waren die feindlichen Russen in das Land eingedrungen, die anmutigen Berge und Tháler der Kárpátén waren ein Schaui platz wüsten Schlachtgetümmels, niedergebrannte Dörfer, verwüstete Stádte, heimatlos gewordene Flüchtlinge Verkünder herber Prüfungen. Im Süden, in Serbien, kamen unsere tapferen Truppén durch missliche Umstánde, und vom Feinde bedrángt in die Nothlage sich zurückziehen zu müssen, und es hatte den Anschein, als ob der Feind anstatt der verdienten Entgeltung für seine Missethaten den Sieg davontragen würde. Kleinmüthige wollten schon verzagen. Mit alldem war aber das Mass der Prüfungen ' noch nicht voll. Denn den vielen feind| lichen Máchten schloss sich noch eine andere an, das vertragsbrühige, falsche Italien, und die Verteidigung des Vaterj landes, des heimatlichen Herdes, erforderte nun auch noch an diesen Gránzen frische Truppén, neuen Kraftaufwand. In diesen schweren Bedrangnissen ; hat uns aber der Allmáchtige — Dank sei | ihm dafűr — in seiner Barmherzigkeit j nicht verlassen. Es gelang uns mit áusserster Kraftanstrengung und unübertrefflicher Ausdauer j den Feind in den Kárpátén niederzukámpfen, ja selbst ihn aus dem Lande zu ver-