Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

— 1 138 — zéretek, maga fog harcolni értetek . . . Ne féljetek, mert a ti Uratok Istenetek hadakozik érettetek" (V. Mózes 1, 30; 3, 22). Szálljunk azért, Krisztusban Szeretteim magunkba, vizsgáljuk lelkünket: olyan-e az életmódunk, amellyel Isten segedelmét, vagy inkább haragját érdemeljük? Megtartja-e kiki a háború folyamata alatt a keresztény mértékletesség törvényeit vagy inkább az ellenkezővel adott botrányos példát? Keressük-e egymás között a békességes egyetértést, összetartást, vagy inkább a hiúság, a pártoskodás, az egyenetlenség üt közöttünk tanyát? Gyakoroljuk-e az igazságosságot az adás-vételben vagy inkább a kapzsiság ördögére hallgatunk; segedelem, támogatás, irgalmasság helyett kihasználjuk megszorult felebarátunk nyomorult helyzetét? Mire jó az igazságtalanul szerzett gazdagság, ha azon Isten átka vagyon ? Vigyáznak-e azok, akikhez tartozik, a családi háznak becsületére? A becsület törvénye elkíséri a katonát a harctérre, de őrködik az itthonmaradottak felett is. A katona, akihez e szózatom talán el fog jutni, tudni fogja mire gondoljon. Azért sok szószaporítás nélkül egyet akarok mélyen katonáink emlékezetébe vésni: úgy viselkedjenek a harcnak napjaiban, hogy a harcnak befejeztével nyugodt lelkiismerettel tekinthessenek anyjuk, nővérük, hitvesük szemeibe ! A becsületnek törvénye nem kevésbbé szent az itthonmaradottakra, sőt még szentebb, mert nemcsak vétkes, de rút hálátlan az, ki a harctéren érte küzdő iránt a legszentebb hűséget megszegi, nevére szégyent hoz. Tudom, Krisztusban Szeretteim, hogy e nehéz időkben küzdelmekkel teljes az élet, de Isten óvjon attól, hogy még szaporítsuk is a könnyek, a keserűségek, a csalódások számát. Minél hívebben kitartunk, minél inkább használjuk az Isten látogatását bűnbánatra, magunkbaszállásra, annál boldogabb, dicsőségesebb lesz a kivívott győzelem után a békesség és a megőrzött hűség jutalmát nem rabolhatja el semmiféle ellenség; kiki csak önmaga foszthatja meg magát tőle. Tartsunk tehát számadást önmagunkkal minél sűrűbben, hogy apróbb botlásoknak is már a kezdet elején útját szegjük, mert hiszen a kicsi nő meg nagyra, az első tévedéseket, követi a többi, a sokkal súlyosabb. Imádkozzuk a királyi zsoltárossal: „Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten és az igaz lelket újítsd meg belső részeimben" (Zs. 50, 10). A megújulás eszköze a szentségekhez való járulás. A gyónás szentsége az erősödni kívánóknak a szentsége, mert jelenti a harcot bensőnkben a rendetlen kívánságok ellen és megszerzi Istennek kegyelmét a legnagyobb s a legnehezebb győzelemhez, önmagunknak legyőzéséhez. A katona bátorságot, lelki nyugalmat merít belőle, az itthonmaradottak erőt a további kitartáshoz. A megigazult léleknek édes jutalma, újabb erőssége a szent áldozás, amelyben az isteni Üdvözítő száll szívünkbe, világosságot terjeszt, erőt, vigasztalást nyújt. Tudok egy katonáról, ki a harctérre vonult. Derék, jóravaló fiatal ember. Annak előtte évenkint csak egyszer, húsvétkor áldozott. Most azt írja : „Ami a lelkemet fenntartja, az a szent áldozás, azért, hacsak módomban van, nem mulasztom el, elvárakozom akár délutánig, csakhogy a lelkem ne nélkülözze ezt a mennyei erősséget." Mennyivel könnyebben hozzájutunk mi, itthon, Krisztusban Szeretteim, az erősek eledeléhez? Vegyük tehát magunkhoz s akkor lelkünk erőssége csakugyan nem fog meginogni soha! Végezetül a lelki erősségnek még egy forrására kell rámutatnom, amelyre hirtelenében sokan talán nem is gondolnak és az a Boldogságos Szűz Máriának tisztelete. Itthon s a harctéren egyaránt lelkünk-