Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

zám intézett megkeresését a következőkben közlöm: „M. kir. miniszterelnök. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Ur! A tavaszi munkálatok most veszik kezdetüket. Azok elvégzéséhez a nemzet létérdekei fűződnek. Azok, akik hazánkban a mezőgazdasági munkálatokat béke idején végzik, ugyancsak a Haza érdekében más, súlyosabb kötelességet teljesítenek e pillanatban, távol családjaiktól és földjeiktől, hogy megvédelmezzék az országot az ellenség támadásai ellen. Ok tehát nem gondoskodhatnak a tavaszi munkákról, nem biztósíthatják a családjaik megélhetéséhez szükséges aratás eredményét s amidőn vérüket áldozzák föl a

;hazáért és otthon levő szeretteikért, teszik ezt abban a szent meggyőződésben, hogy hisz'' maradtak és vannak otthon, akik e súlyos napokban helyettük végzik azokat a teendőket, amelyekhez béke idejében saját egész életük kötve van. Mindazoknak, akik itthon maradtak és így életüket nem tehetik kockára a hazáért; becsületbeli kötelességük ennél fogva ; kettőzött erővel venni ki részüket a gazdasági munkából. Ezen fontos és életbevágó körülmény teljes tudatában, a kormány már eddig is megtett minden intézkedést arra nézve hogy a mezőgazdasági munkák zavartalanul megkezdessenek és végre is hajtassanak. Minden rendelkezésére álló eszközzel az összes tekintetbe jövő közigazgatási hatóságok közreműködése mellett igyekezett s igyekszik még most is megértetni magával a néppel intézkedéseinek nagy horderejét. Bár e tekintetben nagy általánosságban a kormány részéről tett intézkedések kellő megértésre találnak, sajnos, mégis azt kellett tapasztalnunk, hogy a bevonultaknak állami segélyre igénnyel biró családtagjai közül sokan, .abban a tévhitben élnek, hogy miután az állam amúgy is gondoskodik megélhetésükről, nekik dolgozniok nem kell. Világos, hogy ez a téves, és fájdalom, eléggé elterjedt nézet a tavaszi munkák foganatosítását, s ezáltal az ország lakossága megélhetését a legnagyobb mértékben veszélyezteti. Ez ellen a felfogás ellen teljes eréllyel küzdeni kell, nemcsak a kormánynak, hanem a társadalom összes tényezőinek is. Kötelességemnek ismerem a szóbanlevő kérdést hazánk főpapjainak is melegen figyelmébe ajánlani, így Nagyméltóságodhoz is fordulok azzal a kéréssel, hogy eme rendkívüli nagy fontossággal biró ügyben az ország állapotáért felelős tényezőket saját hatáskörében támogatni s a főpásztori kormányzatára bizott lelkészi kart e törekvésben való buzgó közreműködésre alkalmas módon megnyerni méltóztassék. Abban a meggyőződésben, hogy Nagyméltóságod a kért erkölcsi támogatást a kormánytól megtagadni nem fogja, van szrencsém Nagyméltóságoddal az e tekintetben szemelőtt tartandó sarkalatos nézőpontokat a következőkbn ismertetni: Az 1914. évi XLV.-ik t.-cz. 7. §-a értelmében a bevonultaknak segélyre egyébként igénnyel biró olyan családtagja, akire a hatóság megállapítja, hogy megélhetését megfelelő munka vállalásával biztosithatná, segélyre igényt nem tarthat. Ebből kifolyólag elveszti a segély iránti igényét minden olyan mezőgazdasági munkára alkalmas segélyezett egyén, aki a mezőgazdasági munkák megnyíltával nem él az így kínálkozó alkalommal, s ha hívják is. nem megy el napszámba, vagy nem fogad el megfelelő, neki fölajánlott gazdasági munkát. Az élvezett segély megvonását, vagy leszállítását a kormány azonban nem kívánja azoknál, akik tényleg részt vesznek a mezőgazdasági munkákban, s ezen a címen egészben, vagy részben biztosithatják létfentartásukat, hiszen a törvény célja és indoka nem az, hogy a dolgozni akarók