Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1913
Index
— 3 -barátja az idegen földön, amely eleinte az anyaföldtől való elszakadásnak fájdalmát csak a csalódások kínjaival tetézte. Ezekben a szomorú időkben szövődött a szeretetnek az a köteléke, amely a jólét idejében sem gyöngült meg. Rövid itt tartózkodásom idején én is igyekeztem az elődök nyomán haladni s a megkezdett munkát folytatni. Minden erőmmel és tehetségem szerint törekedtem megfelelni kötelességemnek úgy papságommal, mint veletek, híveimmel szemben. Láttátok s azért jól tudjátok, hogy az első naptól, melyen beléptem, mint voltam veletek minden időben szolgálván az Úrnak minden alázatossággal; hogy semmit sem vontam meg, ami hasznos, hogy nektek ne hirdettem és ne tanítottalak volna titeket. 1) Mindenekelőtt igyekeztem az egyházmegye viszonyait jól megismerni, hogy ebben is utánozzam a pásztorok pásztorát, az Úr Jézust, aki azt mondotta magáról: Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet és ismernek engem enyéim" 1) Kerestem az alkalmat, hogy veletek találkozhassam, és viszont senkitől sem zárkóztam el, aki hozzám kívánkozott. Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, bizonyságot tévén nekem lelkiismeretem a Szenti élekben, 3) hogy készséggel tanulmányoztam legkisebb ügyeteket is s alig történhetett valami fontosabb dolog az én tudtomon kívül. Abban a tudatban dolgoztam közöttetek, hogy felelősséggel tartozom leikeitekért. Főpásztorotok, elöljárótok voltam, akikről az apostol mondja, hogy ők örködnek, mint akik számot jognak adni telkeitekért''). Jól tudtam, hogy ami titeket érint, engem is érint. Ami nektek öröm, nekem i r.; az; ami nektek fáj, az az én szivemet is sebzi. Innen volt az én mindennapi szorongásom, valamennyi egyházak gondviselése. Ki szenved, hogy én ne szenvednék ? Kicsoda botránkozik, hogy én ne égnék ? B) *) Ap. Csel. 20, 18-20. *) Ján. 10, 14. ») Róm. 9, 1. ") Zsid. 13, 17. II. Kor. 11, 28. 29. Erőtlenségem tudatában sohasem bíztam önmagamban, hanem az Úr Jézus Krisztus kegyelmében. Amikor az Urat félelem és aggodalom között segítségül hívtam, megnyugvással hallottam az ő bíztatását: Elegendő neked az én kegyelmem, mert az erő az erőtlenségben fejlik ki. 1) Minél silányabb eszközöket használ az Úr, az ő nagy terveinek megvalósítására, annál inkább bebizonyul, hogy a lelkek üdvözítésének munkája nem az emberi szorgalom gyümölcse, hanem az isteni kegyelem műve. Örömest dicsekszem tehát erőtlenségeimmel, hogy bennem lakjék Krisztus ereje.' 1) Amit kormányzásom kezdetén föltettem magamban, a hitnek megalapozását és megerősítését a ti szivetekben, hasztalan igyekeztem vo' "> a magam erejéből beváltani, mert a nit az Istennek természetfölötti ajándéka s csak Krisztus Jézus által nyerhető el. Bizonyságunk erre maga az Úr Jézus, aki mondotta: Senki sem jön az Atyához, hanem csak énáltalam. 3) Másrészt senki sem jöhet az Úr Jézushoz, hacsak az Atya nem vonzza öt.*) Simon Péternek hitét az Atya kegyelmének tulajdonítja az Üdvözítő : Boldog vagy Simon Jónás fia, mert a test és vér nem jelentette b ezt neked, hanem Atyám, ki mennyekben vagyi n. b) Azért tanításaimban az apostolt követtem, aki Krisztust prédikálta s azután Krisztustól várta is az eredményt. Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, a zsidóknak ugyan botránkozást, a pogányoknak pedig bolondságot, azonban a hivatott zsidóknak és görögöknek Krisztust az Isten erejét és az Isten bölcsességét 6) Én ültettem, Apolló öntözte, de Isten adta a növekedést. Azért sem aki ültet, valami, sem aki öntöz: hanem aki növekedést ad, az Isten." 1) Ha azért rövid főpásztori működésemben némi eredményt értem el, azt korántsem tulajdonítom ma») II. Kor. 12, 9. ') II. Kor. 12, 9. ') Ján. 14, 6. *) Ján. 6, 44. 6) Máté 16, 17. ') I. Kor. 1, 23. 24. ') I. Kor. 3, 6. 7.
