Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1913

Index

_ 4 — gamnak, hanem hálát adok Istennek mindenkor érettetek, Isten azon malasztjáért, mely nektek adatott Krisztus Jézusban.') Egyszerűen a kötelességemet végeztem, melyet az isteni Megváltó rótt reám a küldetéssel, mely az apostoloknak és azok összes utódainak szólt: Elmenven az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.

K) Kötelességet teljesítettem, mert a kötelesség kényszerít engem és jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem.*) Búcsúzó szózatomban is isteni küldetésemnek akarok megfelelni, amikor nyomatékosan intelek, hogy a hitet gyakoroljátok és a hitben állhatatosak legyetek. A hit nemcsak tanítás, melyet más emberi bölcseség módjára elfogadunk és elsajátítunk, hanem élő szabály az élet számára, amely szerint egész életünket kell berendeznünk. Nem azért kaptátok az Istentől a hit drága ajándékát, hogy azt szivetekben elrejtve tartsátok és természetfölötti voltának megfelelően soha ne értékesítsétek, hanem azért, hogy vele lelketek boldogságát megszerezzétek, megőrizzétek és fönntartsátok. A hitnek tettekben kell megnyilvánulnia. Szent Jakab apostol levelében olvassuk: A hit cselekedetek nélkül holt. Ábrahám, a mi Atyánk, nem cselekedetből igazult-e meg, föláldozván fiát Izsákot az oltáron? Látod-e, hogy a hit együttmunkálkodott az ö cselekedeteivel és cselekedetek által lön a hit tökéletessé? És beteljesedett az írás, mely így szól: Hitt Ábrahám az Istennel: és igazságul tulajdoníttatott neki és Isten barátjának neveztetett. Látjátok-e, hogy cselekedetek által igazul meg az ember és nem csupán a hitből.

8) A hit tehát karöltve jár a cselekedettel s avval együtt üdvözít. Nem egyszerű ismeret, hanem valóságos erény, azaz szives készség a hit szerint való életre. Erő, amely működni, tenni, áldozatot hozni akar. Akiben ez az erő pihen, aki hitét b) I. Kor. 1, 4. ') I. Kor. 9, 16. 6) Márk. 16, 15. «) Jak. 2, 20-24. bármily veszedelmek között meg nem vallja s a legnagyobb nehézségek idején is nem ahhoz méri a tetteit, abban az már nincs is meg, már meghalt. Azért mondja az apostol, hogy a hit cselekedetek nélkül holt. A hit szerint való élet nemcsak szükséges velejárója a hitnek, hanem megőrzi, megerősíti, kifejleszti és öregbíti is azt. Az Úr Isten kegyelme adja lelkünkbe a hit szikráját, de nekünk kell azt őriznünk, ápolnunk és növelnünk. Amint a mécsvilág elalszik, ha azt a vihar ellen nem védelmezzük és olajjal nem tápláljuk, úgy a hit szikrája is kialszik bennünk, ha azt kitesszük az emberi szenvedélyek viharainak s nem tápláljuk a jócselekedetek olajával. Azért őrizze mindenki a hit világát csendes szívben, a lelkiismeret békéjében s ápolja azt vallásos életének tetteivel. Tegye lelkét az Isten templomává a megszentelő malaszt által s akkor örökmécsként fog égni benne a hit lángja, amely rávilágít a titokzatosan benne lakó Úr Jézusra. Maradjatok meg a szív egyszerűségében és alázatosságában, mert az alázatos szívűeknek adja az Úr az ő kegyelmét. Ezekhez tér be a karácsonyi Úr Jézus mint az egyszerű betlehemi istállóba. S amint a betlehemi istálló fölött nagy fényességgel ragyogott Jákob csillaga, úgy fölöttetek is tündökölni fog a hit világossága, az isteni Üdvözítőt kísérő égi fényesség. Abban a vigasztaló tudatban akarok tőletek búcsút venni, hogy a karácsonyi Úr Jézus hajlékot talált mindegyiktek szivében, s hogy a hit a csillagok fényerejével világít fölöttetek. S azért végül csak arra kérlek titeket, maradjatok állhatatosak a hitben s használjátok buzgón az eszközöket, amelyekkel a mindvégig való állhatatosság kegyelmét kiérdemelhetitek. Ilyen eszköz első sorban az imádság, maga az Úr Jézus adott erre példát nekünk, amikor így szólott Péterhez : Én pedig könyörögtem éretted, hogy el ne fogyatkozzék a