Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1913

Index

— 1 midőn az forog kérdésben, vájjon a kegyuraság dologi terhet képez-e, helytelen és téves már csak azért is, mivel a dologi kegyuraságot nem lehet egyszerűen „magán jognak," „dologi jognak" minősíteni. A kegyúri jognak jogtörténeti fejlődéséből nyilvánvaló, hogy az egyrészt „egyházjogi," másrészt pedig az apostoli magyar király részére fenntartott legfőbb kegyúri elemekből fejlődött. Mindkét elem pedig közjogi és nem magánjogi. A panaszos tehát nem egyszerűen dologi jogot érvényesít, hanem az ingatlanra dologi teherként nehezedő, de lényegileg különleges, a királyi főkegyúri jogból származó egyházi jogát érvényesíti. Sőt az egyház, a plébánia másféle jogot egyáltalán nem is érvényesíthet kegyúri kérdésekben úgy, hogy szabályként állhat, hogy valahányszor az egyház lép íel kegyúri ügyekben panaszosként, ezek az ügyek eo ipso speciálisan közjogi természetűek, a melyekben a bíráskodást kifejlett jogrendszerünk értelmében 0 Felsége az apostoli király a felelős végrehajtó hatalom útján gyakorolja. De nemcsak a kegyuraság dologi vagy személyi jellegének megállapítása tartozik a közigazgatás hatásköréhez, hanem azon további kérdés elbírálása is: fennáll-e, létezik-e ezen dologi kegyuraság jelenleg is ? terheli-e jelenleg is a . . . i uradalmat avagy megszünt-e az az uradalom mostani birtokosára nézve? Kimondotta ezt 32,915/1897. sz. alatt hozott elvi jelentőségű határozatában a m. kir. minisztertanács, mint hatásköri ügyekben az 1869. IV. t.-c. 25. §-a alapján az akkori időben egyedül illetékes döntő fórum. Félreérthetetlenül kimondotta e határozat, hogy a plébániára vonatkozó kegyuraság létezése, tehát nem csupán keletkezése kérdésében az eljárás közigazgatási útra tartozik, hogy közigazgatási úton állapítandó meg az is, hogy ki a kegyúri jognak az alanya, hogy a kegyúri viszonyból származó kötele13 — zettségek teljesítésére, vagyis olyan jellegű vagyonjogi következményekre irányuló kereseteknél is, melyeknél a kötelmi viszony alapját épen maga a kegyurasági kapcsolat képezi, a hatáskör ugyancsak a közigazgatási hatóságokat illeti, mivel a hatásköröket a jog és kötelezettség kérdéseiben elválasztani nem lehet. Megjelöli egyszersmind a minisztertanácsi határozat indokolásában azon ügyeket, melyek a kegyurasággal való kapcsolat folytán csupán a polgári bíróságok elé tartozhatnak. Ezen ügyek: a kegyúri jog átháramlásának magánjogi alapon eldöntendő kérdései ; vagyis azon kérdések, melyek onnan származnak, hogy a kegyúri kötelezettségeket valamely érvényes magánjogi cím birtokra vonatkozó adásvételi szerződés vagy még a birtokos jogelőd végrendelete másra hárította. Mivel pedig a jelen esetben nem ilyen magánjogi alapon támadt kérdésről, hanem arról van szó, létezik-e a . . . i uradalmat terhelő és jelenlegi birtokosát is kötelező kegyuraság: ezen kérdés eldöntése nem terelhető a polgári bíróság elé, hanem a közigazgatás hatáskörébe utalandó. Jóváhagyandó volt ez okból az I. fokú főszolgabírói véghatározat azon része, mellyel ezen ügyben hatáskörét megállapította. De jóváhagyandó volt ezen véghatározat azon része is, mellyel a kegyúri jogviszony fennállását megállapította, nem csupán indokainál fogva, hanem azért is, mivel azon kegyurasági jogviszonyt alapító tények, factum concludensek, melyek útján a kegyúri jog szerint írásbeli szerződés nélkül is kegyuraság jön létre, a „fundus," az „aedificatio," a „dos" — a jelen esetben határozottan megállapíttatott. Jóváhagyandó volt az I. fokú véghatározat ezen része továbbá azért is, mivel a panaszlott által hivatkozott canonica visitatio önmagában nem bizonyítja azt, hogy ami az okmányban felsorolva 18*