Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1912

Index

— 105 — tingeret ut, dum a multis Deus honorifica­tur, ab aliis non sine gravi animarum detrimento offenderetur." íme ezek azok a tekintetek, melyek Szentséges Atyánkat a parancsolt ünnepek­számának leszállítására bírták. S mit remél ő ezen intézkedéstől? „Spem Nos certam fovemus — úgymond a motu proprióban — fideles universos ceteris diebus festis, qui in Ecclesia servandi supersunt, diligentiore quam antehac studio observandum praecep­tum curaturos." Azt várja tehát a Szent­séges Atya, hogy miután így az egyház parancsa kevesebb ünnepre terjed ki, a hívek majd pontosabban és buzgóbban fog­ják a parancsolt ünnepeket megülni. Lát­szik tehát, hogy Szentséges Atyánk nagyon is szivén hordja az ünnepek megbecsülését, jól tudván, hogy nincs ami köznapi mun­kában elszórakozott lelkeknek kedvezőbb alkalmat nyújtana a magukba szállásra és Krisztusban való megújhodásra, mint az egyház szellemében eltöltött vasárnapok és ünnepek. S ép azért Szentséges Atyánk, midőn egyrészt leszállította a parancsolt ünnepek számát, másrészt nagyon üdvös­nek hirdeti és buzdítja is rá a híveket, hogy akik tehetik, csak ünnepeljék meg saját jószántukból azokat az ünnepeket is, amelyeken a .misehallgatás és a munka­szünet többé már nem kötelez bűn terhe alatt. Nem is akarja ő, hogy ily napokon a templomokban mi sem történjék; „vult imo Sanctitas Sua — mondja az említett levél — ut iidem dies in sacris templis celebrentur non minori quam antea solem­nitate et si fieri potest, eadem populi fre­quentia . . . Praecipit itaque Eadem Sancti­tas Sua omnibus animarum curam ge­rentibus, ut ipsi, dum haec commissis sibi gregibus significant, ne cessent eos hortari vehementer, ut iis etiam diebus pergant suam in Deum pietatem et in Sanctos ve­nerationem, quantum maximé poterunt, tes­tari, praesertim per frequentiam in ecclesiis ad audienda sacra aliaque pia exertitia pe­ragenda." Szentséges Atyánknak ezen óhaja és parancsa teljesül egyházmegyénkben is, amikor a fönti szabályzat szerint az isten­tiszteletek templomainkban a nem-parancsolt ünnepeken továbbra is megtartatnak s így módjukban lesz a híveknek szentmisét és prédikációt hallgatni s egyéb ájtatosságokon résztvenni épúgy mint azelőtt. S ha ezt megteszik, nagyon helyesen cselekesznek, ha azonban nem teszik meg, ezzel bűnt nem követnek el. Híveink ennélfogva ezen­túl is ünnepelhetik az eddigi módon az eltörült ünnepeket, kívánom is, hogy ünne­peljék. Meglesz adva az alkalom erre, mert a papság ezetúl is meg fogja tartani úgy az ünnepélyes nagymiséket, a szentbeszédeket, mint a délutáni istentiszteleteket. Hogy pedig Szentséges Atyánk meny­nyire kívánja, hogy a hívek a nem-paran­csolt ünnepeket is, ha tehetik, úgy szentel­jék meg, amint eddig tették: ez a szándéka kitűnik abból is, hogy a püspököket föl­hatalmazta, hogy híveiket a böjt alól is (jejunium és abstinentia) fölmenthessék, ha valamely nem parancsolt ünnep boj­tos napra esnék, épúgy, mint ahogy ő is fölmentvényt adott a böjt alól azon esetre, hogyha yalamelyik parancsolt ünnepnap esik böjtös napra. Ezek után józanul senki sem von­hatja kétségbe, hogy Szentséges Atyánk bölcsen járt el s egyedül a lelkek üdvét kívánta előmozdítani, mikor a parancsolt ünnepek számát leszállította. íme ezekben véltem Kedvelt Papsá­gom előtt rámutatni azokra a gondolatokra, amelyekkel az ünnepek rendezéséről, illetve azok leszállításáról szóló intézkedések meg­értésére és Szentséges Atyánk szándékainak gyermeki követésére bírhatják a jóakaratú híveket. Megjegyzem még, hogy az eltörölt ünnepeken az előadások az iskolákban úgy mint eddig, ezentúl is szüneteljenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom