Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1910

Index

— 195 katekizmus szerint, a gyermeket az első szent áldozáshoz engedni. V. Rajta legyenek a plébánosok, hogy évente egyszer vag

y többször is elrendeljék és megtartsák a gyermekek egyetemleges áldozását és arra ne csak az első szent áldozókat engedjék, hanem másokat is, kik' szüleik vagy gyóntatójuk beleegyezésével mint fönnebb mondottuk,y'már előzőleg is részesedtek az oltár szent áldozatában. Egy-két napon át előzetes előkészítésben részesüljenek. VI. Kikre a gyermekek gondozása van bízva azon legyenek, h

og

y a gyermekek az első szent áldozás után többször is áldozzanak és ahol lehetséges, akár mindennap, mint azt Krisztus Jézus és az anyaszentegyház óhajtja és hogy azt olyan áhítattal végezzék, ahogy azt koruktól várni lehet. Ne feledjék továbbá azok, kiket illet, hogy súlyos kötelességük utána nézni, hogy a gyermekek a nyilvános hitoktatásokra eljárjanak ; ha pedig ez nem lehetséges, akkor más úton-módon kell vallásos oktatásukról gondoskodni. VII. Mindenképen rosszalandó az a szokás, .hogy a gyermekeket nem engedik a szent gyónáshoz vagy őket egyáltalán föl sem oldozzák, mikor már eszük használatával bírnak. Miéit is azon legyenek az egyházi hatóságok, hogy ez a szokás, ahol szükséges, akár fenyíték igénybevételével is, de föltétlenül kiküszöböltessék. VIII. Fölötte kárhoztatandó visszaélés, megtagadni a szent útravalót és az utolsókenet szentségét oly gyermekektől, kik eszük használatával bírnak és őket kisdedek módjára eltemetni. Azok ellen, kik ebből a szokásból nem engednének, az egyházi hatóság legszigorúbban járjon el. Ezen szent kongregációnak a bíbornok atyáktól szentesített határozatait Őszentsége X. Pius pápa f. hó 7-én mindenben jóváhagyta és elrendelte, hogy jelen határozmányok kiadassanak és közhírré tétessenek. Minden egyes egyházi hatóságnak meghagyta, hogy ezen rendeletet ne csak a plébánosokkal és papjaikkal közöljék, hanem a néppel is, kiknek minden évben húsvét táján saját anyanyelvükön fölolvassák. Az egyházi hatóságok pedig ötévenként épen úgy, mint egyéb egyházi ügyeikről, ezen rendelet végrehajtásáról is az apostoli Szentszéknek jelentést tenni tartoznak. Minden egyéb ellenkezőnek hatályon kívül helyezésével. Kelt Rómában, nevezett kongregáció hi

vat

alában, 1910. augus

ztus 8. — Ferrata bíbornok, elnök. Giustini, ti

tká

r. Mit welch besonderer Liebe Christus in seinem Erdenleben an den Kindern hing, bezeugen deutlich die Blátter der h. Schrift. Es war ja für ihn eine wahre Herzensíreude mit ihnen zu verkebren ; er pflegte ihnen seine Hánde aufzulegen, sie zu umarmen und zu segnen. Eben er war es, der es nicht duldete, dass seine Jünger die Kleinen von sich wiesen, die er darum mit diesen Worten nachdrücklich rügte : „Lasset die Kleinen zu mir kommen und wehrt es ihnen nicht, denn ihrer ist das Himmelreich."

l) Und wie kostbar in seinen Augen deren Unschuld und gewinnende Einfalt war, bewies er zur Genüge, indem er ein Kind in ihre Mitte stellend diese Worte zu ihnen sagte : „ Wahrlich sag' ich euch, wenn ihr euch nicht bekehret, und nicht werdet wie die Kinder, so werdet ihr nicht in das Himmelreich eingehen. Wer iminer sich alsó demütiget wie dieses Kind, der ist der grösste im Himmelreiche. Und wer ein solches Kind in meinem Namen aufnimmt, der nimmt mich auf."

2) Alldessen eingedenk war die katholische Kirche schon von Anbeginn bemüht, die Kinder durch die h. Kommunion, welche sie auch den Sáuglingen zu verabreichen Dekret über den Zeitpunkt, injwelchem die Kinder zur ersten h. Kommunion Zulass finden sollen. ») Mark. X. 13, 14, 16. ») Matth. XVIII. 3, 4, 5. 22*