Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1909

Index

18 — és meghalni. Ha valaki közülünk a Kálvá­ria hegyén a kereszt közelében tartózko­dott volna azon pillanatban, mikor a ke­gyetlen hóhérok az Úr Jézus gyöngéd, ártatlan szent testét arra rászegezték, nemde a legbensőbb részvét és fájdalom fogta volna el szivünket annak meggondolásánál, hogy isteni Üdvözítőnk mindezt irántunk való ' > r szeretetből szenvedi ? Es, ha az Ur Jézus a kereszt magaslatáról hozzánk szólva, azt mondta volna nekünk, hogy a mi bűneink képezik az ő nagy fájdalmának okát; ha arról biztosított volna minket, hogy öröm­mel áldozta föl érettünk életét avégből, hogy bennünket az örök kárhozattól meg­szabadítson és számunkra a mennyországot megszerezze: óh akkor bizonyára szentsé­ges lábaihoz borulva keserves könnyeket hullattunk volna bűneink fölött és jóságos Megváltónk bocsánatáért esedeztünk volna; hálát adtunk volna neki végtelen jóságáért és irántunk való szereteteért és arra kértük volna őt buzgó szívvel, hogy fordítsa reánk az ő halálának végtelen érdemeit és ezekre való tekintetből adja meg nekünk minda­zon kegyelmeket, melyekre szükségünk van. Amit akkor a kereszt tövénél tettünk volna, tegyük azt most, valahányszor a szentmisénél jelen vagyunk, és végtelen nagy hasznot fogunk belőle meríteni. A szentmise áldozat, mint fönnebb em­lítettem, az imádásnak legtökéletesebb ténye és éppen azért egyedül Istennek mutatható be. Midőn a boldogságos Szűz Máriának, vagy valamely szentnek tiszteletére misét mondunk, akkor is kizárólag Istennek mu­tatjuk be a szent áldozatot, de ezt azon szándékkal tesszük, hogy háiát adjunk Is­tennek azon nagy kegyelmekért, melyekkel a boldogságos Szűz Máriát és az illető szenteket elhalmozta és ez által magunknak az ő hathatós közbenjárásukat kiérdemeljük. Bizonyára hallottátok már Kedves Hí­veim, hogy az ószövetségben Isten három, illetve négyféle áldozatok bemutatását ren­delte el. Az égő áldozatoknál az áldozati állat egészben megégettetett az Isten vég­telen fölsége és jósága iránti imádó hódolat jelképezésére. A bűnért való áldozatok az elkövetett bűnök kiengesztelésére szolgáltak. A békeáldozatoknak pedig az volt a céljuk, hogy általuk egyrészt hála adassék a vett jótéteményekért, másrészt Istentől valamely különös kegyelem vagy áldás elnyeréseért történjék könyörgés. A szentmise áldozat az ószövetségi ál­dozatoknak mindezen nemeit magában fog­lalja és a legtökéletesebb módon pótolja. Az oltáron az Úr Jézus a kenyér és bor színe alá rejtőzve mintegy megsemmi­síti önmagát, hogy ez által dicsőítse az O mennyei Atyját. Itt tehát a megtestesült Isten imádja az Istent és ez által az isteni Fölségnek oly dicsőséget szerez, aminőre az összes teremtmények együttvéve sem volnának képesek. Viszont a szentmisénél jelenlevő hívek a miséző pappal egyetem­ben a maguk részéről szintén föláldozzák a mennyei Atyának az O isteni Fiát. Vala­hányszor tehát azon megbecsülhetetlen sze­rencsében részesültök Kedves Híveim, hogy a szentmisén jelen lehettek, mindannyiszor ajánljátok föl a mennyei Atyának az 0 is­teni Fia imádásait és ez által legtökélete­sebb módon fogjátok a tízparancsolat első törvényét teljesíteni, mely azt kívánja tő­lünk, hogy Urunkat Istenünket imádjuk; de ez által egyszersmind Isten legfőbb Föl­ségének végtelen dicsőséget is fogtok szerezni. r Az oltáron az Ur Jézus a legtökélete­sebb módon hálálja meg mennyei Atyjának mindazon jótéteményeket, melyekben ben­nünket Ő általa részesít. Hálaadásul önma­gát ajánlja föl összes végtelen tökéletessé­geivel, végtelen érdemeivel együtt. Vala­hányszor tehát a szentmisén jelen vagyunk, ajánljuk föl a pappal együtt mi is az Úr Jézust hálaadáskép a tőle vett megszám­lálhatatlan kegyelmekért. És ez által a legtö­kéletesebb módon rójuk le Isten iránt tar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom