Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1909

Index

— 19 — tozó hálánk adóját; mert, midőn az Ő j isteni Fiát ajánljuk föl neki, végtelen értékű ajándékkal örvendeztetjük őt meg. Az oltáron az Úr Jézus megújítja azon áldozatát, mellyel a mennyei Atyának saját életét, utolsó csöpp vérét ajánlotta föl avégből, hogy számunkra bűneink bocsánatát kieszközölje. Amidőn tehát a szentmisén jelen vagyunk, ajánljuk föl Krisztus drágalátos, szent vérét elkövetett bűneinkért való elégtételül és bizonyára meg fogjuk kapni azon kegyelmeket, melyek segélyével bűneink bocsánatát is elnyerhetjük. Ha halálos bűn állapotában vagyunk, — amitől Isten őrizzen — a szentmise ájtatos hallgatása által az őszinte bánat kegyelmében fogunk részesülni; ha pedig csak bocsánatos bűnöket követtünk el, a szentmise ájtatos hallgatása által ezek bocsánatát nyerjük el. Ezenkívül a szentmise által a bűneink miatt megérdemelt ideigtartó büntetéseknek legalább részben való elengedését is kiérdemelhetjük. Végül az oltáron az Úr Jézus közbenjár érettünk, hogy elnyerjük azon lelki és testi kegyelmeket, melyekre szükségünk van, hogy üdvözüljünk. És ő nem szorítkozik csupán az értünk való könyörgésre, hanem egyszersmind az isteni Fölség előtt legkedvesebb áldozatot mutatja be értünk. Önmagát ajánlja föl mennyei Atyjának végtelen érdemeivel együtt. Vájjon lehetséges-e, hogy az ilyen áldozattal párosult imádság meghallgatás nélkül maradjon? Használjuk tehát azt az időt, melyet az Úr Jézus a szentmise alatt oltárainkon tölt arra, hogy Istentől kegyelmeket kérjünk. Ligouri szent Alfonz tanúsága szerint a szentmise ideje a legkedvezőbb idő arra, hogy Istentől lelki és testi javakban részesüljünk, vagyis oly kegyelmeket kapjunk, melyek lelkünket megszentelik és oly földi eszközöket nyerjünk, melyek bennünket hathatósan segíthetnek örök üdvösségünk elnyerésében. Aki ájtatosan hallgatja a szentmisét — mondja nagy szent Gergely pápa, — az sok bajtól és sok veszedelemtől lesz megóva. Az nem fog halálos bűnbe esni — úgymond szent Ágoston — és nem fog készületlenül hirtelen halállal kimúlni. A szent misénél való gyakori jelenlét egy másik ájtatos írónak szavai szerint a legbiztosabb eszköz a jóban való állhatatosság és a boldog kimúlás kegyelmének elnyerésére. Aquinói szent Tamás pedig azt állítja, hogy valahányszor a szentmisénél jelen vagyunk, mindannyiszor elnyerhetjük mindazon kegyelmeket, melyekben részesültünk volna, ha Krisztus keresztje alatt állottunk volna, mikor magát érettünk föláldozta. Mert szerinte egyetlen egy szentmisében bennfoglaltatnak az üdvösségnek mindazon gyümölcsei, melyeket az Úr Jézus a Kálvária hegyén haldokolva létrehozott. A szentmise áldozat tehát a legbecsesebb kegyelmeknek kiapadhatatlan forrása. A szentmise azon arany kulcs, mely megnyitja számunkra a mennyország kincsesházát, hogy abból a kegyelemkincsek bőségét meríthessük nemcsak önmagunk, hanem élő és elhunyt szeretteink javára is, mert szent Jeromos tanúsága szerint minden szentmise után számos lélek szabadul ki a tisztítótűzből és fölszáll a mennyországba. * Oh jöjjetek tehát Kedves Híveim, minél gyakrabban a kegyelemnek ezen áldott forrásához, hogy abból minél több lelki kincseket meríthessetek magatok és azok számára, kiknek földi és mennyei boldogsága különösen sziveteken fekszik. Ti tudjátok, Kedves Híveim, hogy az anyaszentegyház parancsolatja szerint minden keresztény katholikus ember, ki életének 7-ik évét már betöltötte, halálos bűn terhe alatt köteles minden vasár- és ünnepnapon ájtatosan jelen lenni a szentmisén, hacsak betegség vagy más legyőzhetetlen akadály őt abban meg nem gátolja. Ámde, jt^ I