Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1909
Index
ly'en meg akarta újítani. Halálának előestéjén a csodák legnagyobbikát vitte végbe, midőn a kenyeret saját szent testévé és á bort szent vérévé változtatta át; és azután apostolainak azt' a hatalmat és parancsot adta, hogy ők is ugyanazt cselekedjék. Ezen fölhatalmazás erejénél fogva az egész föld kerekségén naponkint mintegy háromszázezer áldozópap lép az oltárhoz és az átváltoztatás szavai által az Isten Fiát ugyanannyian hívják le áz égből, midőn Krisztus ezen szavainak erejével „ez az éri testem," „ez az én vérem" ők is a kenyeret Krisztus testévé és a bort Krisztus vérévé változtatják át és ez által a keresztáldozatot folyton megújítják. Mert valamint az Úr Jézus a keresztfán vérének ontásával és halálával, isteni természetével egy személyben egyesített szenvedő emberiségét a maga módja szerint mintegy megsemmisítette ; ép úgy, midőn a szent misében az élettelen kenyeret és bort élő szent testévé és vérévé változtatja, és ez által szent testét és vérét élettelen külső alakok alá rejti: bizonyos értelemben semmivé teszi istenségével egyesült megdicsőült emberiségét és ezzel a legtökéletesebb módon jelképezi kereszthalálát. De a szentmise nemcsak jelképe, hanem folytatása is a kereszt áldozatnak. Mert az Úr Jézus minden szentmisében megújítja azon önfeláldozást, melyet egykor a keresztfán végbevitt és annak gyümölcseiben részesít bennünket, midőn megszerzi nekünk mindazon kegyelmeket, melyeket halála által számunkra kiérdemelt. A szentmise áldozat tehát azonos a kereszt áldozattal; mert mindkettőben ugyanaz az áldozó pap, ugyanaz a fölajánlott áldozat és ugyanaz a fölajánlás cselekménye. A keresztfán az Úr Jézus fölajánlja magát mennyei Atyjának mint azon áldozatot, mely egyedül képes Istennek méltó tiszteletet adni, és az O igazságának elégtételt nyújtani az emberek bűneiért. Az oltáron, a szentmisében, ugyancsak ő áldozza föl 7 — i ..... magát összes érdemeivel, szenvedéseivel és halálával a miséző pap kezei által, ki az ő nevében beszél és cselekszik. Igaz, hogy az oltáron nem ontatik ki Krisztus vére oly módon, mint az egykor a Kálvária hegyén történt, és ép emiatt nevezzük a szentmisét vérnélküli áldozatnak; de azért- jelen van Krisztus vére az oltáron is, nem csupán a kehelyben, hanem a (consecrált) szent ostyában is, mert az oltariszentségben Krisztusnak eleven szent teste és eleven szent vére van jelen, melyek ennélfogva egymástól el nem választhatók. Mindazonáltal a szentmisében az Úr Jézusnak valóságos föláldozása megy végbe; mert, mint már fönnebb említettem, O itt látszólag élettelen külső alakokba rejtőzve a halálhoz hasonló, mozgás, cselekvés és életnélküli állapotban jelenik meg. Egy tehetetlen anyaghoz, közönséges eledelhez és italhoz hasonlít, melyet megeszünk, megemésztünk és elfogyasztunk. Ebben pedig aránylag sokkal nagyobb megalázódás és megsemmisülés rejlik, mint aminőt az Úr Jézus megtestesülése, kínszenvedése és halála által elszenvedett. Kétségtelen tehát, hogy a szentmisében Krisztusnak valóságos föláldozása megy végbe, hogy a szentmise valóságos áldozat. Kétséget nem szenved tehát, hogy a szentmise egy és ugyanazon áldozat a kereszt áldozattal; amint ez szent Pál következő szavaiból is kétségtelenül kiderül: „Valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e kelyhet: az Úr halálát hirdetitek, amíg eljő." 1. Kor. 11, 26. Ennek megfontolása egymagában is elegendő arra, hogy fölismerjük a szentmisének végtelen értékét és fönséges voltát. 2. Valahányszor tehát a szentmisén jelen vagytok, Kedves Híveim, iparkodjatok magatokban azon érzelmeket fölébreszteni, melyek sziveiteket eltöltenék, ha saját szemeitekkel látnátok az Úr Jézust értetek szenvedni