Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1908

Index

— 48 — lelő büntetéssel sújtassanak. És azonfölül ha valakinek házasságkötésénél az V. pont 2. §. és 3. §.-ban foglalt előírása ellenére működtek közre, a stóladíjaktól megfosztassanak, és ezeket a házasulandók illetékes plébánosának tartozzanak elküldeni." Úgy látszik tehát, hogy a „Tametsi féle büntetés (c. I. de reform, matrim. Sess. XXIV.), mely szerint, ha egy plébános vagy más áldozó pap, akár szerzetes akár világi legyen az, valamely privilégium vagy emlékezetet meghaladó szokás alapján más plébániabeli jegyeseket az illetékes plébános engedelme nélkül összeadni vagy megáldani merészkedik, minden tekintet nélkül fölfüggesztve marad mindaddig, míg attól az esketésre illetékes plébánosnak megyés főpásztorától föl nem oldoztatik: az új törvény által hatályon kívül lett helyezve, mert hiányzanak az egyházi fenyíték előföltételei. A plébános ugyanis 1908. április 19-től kezdve nem a valódi vagy mellékes lakhely (quasidomicilium) alapján illetékes az esketésre, hanem a saját területére kiterjedő joghatósága alapján. Aki házasságkötésre jelentkezik, érvényesen megeskethető, ha más plébánia híve is, csupán a megengedett módon való esketéshez szükséges a jegyesek plébánosának engedélye (V. 3. §). Ezen utóbbi szabály megszegése pedig az új rendelet szerint külön megállapított büntetést von maga után, s ennélfogva úgy látszik, hogy nem esik a Tametsi által megszabott büntetés alá. Az új törvény kétféle büntetést állapít meg a törvényszegő plébánosra nézve: 1) A „Ne temere" rendelet ellen vétőkre a főpásztor büntetéseket szabhat, amelyek a mulasztásnak megfelelők legyenek. Nagyobb büntetés szabandó ki akkor, mikor a házasság érvénye forog kérdésben, mint ha csak a megengedett módon való esketési szabály ellen követtetik el vétség. A büntetés nem szükségképen egyházi fenyíték (censura), de lehet az is, pro modo et gravitate culpae. 2) A plébános, aki idegeneket (peregrini) megeskettet az állandó lakhellyel bíró jegyesek plébánosának, vagy azon plébánosnak, kinek területén a házasulandók egy hónapig tartózkodnak, engedélye nélkül, elveszti a stólailletékhez való jogát és ezt a jegyesek plébánosának visszatéríteni köteles és pedig első sorban az állandó lakhely plébánosának, ennek hiányában pedig az egy havi tartózkodási hely plébánosának. A XI. pont megállapítja, hogy az új rendelet intézkedései kikre bírnak és kikre nem bírnak kötelező erővel. „XI. l.§. A föntebb megállapított törvények kötelező erővel bírnak mindazon katholikusokra nézve, akik a katholikus egyház kebelében kereszteltetnek meg, és akik abba valamely eretnekségből vagy szakadásból visszatértek (jóllehet akár ezek, akár azok attól később elpártoltak), valahányszor egymás között eljegyzést vagy házasságot kötnek. 2. §. Kötelező erővel bírnak a föntebb említett katholikusokra nézve akkor is, ha akár megkeresztelt, akár meg nem keresztelt nem katholikusokkal kötnek eljegyzést vagy házasságot, a vegyes vallás vagy valláskülönbség akadálya alól nyert fölmentés után is, hacsak valamely részleges helyre más pápai intézkedés nem történt. 3. §. Akár megkeresztelt, akár meg nem keresztelt nemkatholikusok, ha egymás között eljegyzést vagy házasságot kötnek, nem köteleztetnek az eljegyzés vagy a házasság katholikus alakszerűségeinek betartására." Az új törvény ezen pontjának 1. §.-a szerint ezen rendelkezések köteleznek a) mindenkit, ki a katholikus egyházban kereszteltetett, habár később talán ettől elpártolt volna is; b) mindenkit, ki az eretnekségben vagy szakadásban (schisma) kereszteltetett, ha a katholikus egyházba visszatért vagy kiskorától fogva a katholikus hitben neveltetett, jóllehet később ettől talán ismét elpártolt.