Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1908

Index

— 43 — ezután a rendes lakhely hiányában a quasi domiciliurn helyett a plébános illetékességét megállapítja, sokkal könnyebben bizonyítható és a mai társadalmi viszonyoknak is inkább megfelelő, mint a quasi domiciliurn megállapítása. Miután az 1. §. értelmében legelőször is törvényes módon kell igazolni, hogy a jegyesek szabad állapotú személyek, és az új rendelet a kihirdetésekre nézve új intézkedéseket nem foglal magában, magától értetik, hogy az eddigi jogszabályok maradnak hatályban. Ha tehát a jegyesek rendes lakhellyel bírnak, és az egy havi tartózkodás helyén óhajtanának egybekelni, a kihirdetéseknek mind a rendes lakhelven, mind az egy havi tartózkodás helyén kell megtörténniük, s a kihirdetési bizonyítvány a rendes Jakhely plébánosától bekérendő. A 3. §. szerint pedig, ha a plébánosnak minden igyekezete dacára sincs módjában meggyőződést szerezni a házasságkötés céljából megjelent jegyesek szabad állapotáról, vagy arról, hogy legalább egyike vagy másika egy hónap óta plébániája területén tartózkodott, a megengedett módon való esketéshez, a jegyesek illetékes plébánosától illetve főpásztorától kérendő engedelemre van szüksége, amely azonban a dolog fontosságára való tekintettel rendszerint írásban adandó meg. Sürgős szükség esetén, ha a jegyesek egybekelését valamely sajátos körülmény teszi sürgőssé pl. ha a jegyeseknek sürgősen útra kellene kelniök, anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik jegyes illetékes plébánosától, vagy főpásztorától az engedély beszerezhető volna, ezen engedelem nélkül is megengedett módon megesketheti őket a terület plébánosa.*) Ha a *) Jegyzet. Ilyen sürgős szükség esete lehetne a következő : Két jegyes minden szükséges bizonyítvánnyal ellátva jelentkezik házasságkötés céljából egy plébánosnál pl. egy híres búcsújáró helyen. A jegyesek sem állandó lakhelylyel nem bírnak, sem egy hónapig nem tartózkodnak ott. Illetékes plébánosuktól (főpásztoruktól) sincs házasságkötési engedélyük (licentia.) Ugyanazon napra tervezték elutazásukat, sőt a gőzhajóra (mely csak minden 8 nap egyszer közplébános a házasságkötésnél ezeket figyelmen kívül hagyja, a saját területén kötött házasság nem lesz ugyan érvénytelen (1. IV. 3. §.) de tiltott módon cselekszik, és mint alább látni fogjuk a X. pont szerint bűnhődik. Megjegyzendő itt, hogy az új decretum itt csupán engedelemről (licentia) szól, az elbocsátó levélről (dimissio) említést sem tesz, ami természetes folyománya az új jogi elvnek, mely szerint a plébános joghatósága területén nemcsak a saját híveinek, hanem a teljesen idegeneknek házasságkötésénél is érvényesen működik közre, és az eddig az elbocsátó levélben adott illetve delegált joghatóságra nem szorul. Ezek után tehát az elbocsátó levél legalább eddigi szövegében fölösleges, hanem elégséges, ha a jegyesek oly ügyiratot mutatnak föl, mely minden elbocsátó záradék nélkül a jegyesek szabad állapotát, illetve a szabályszerű háromszori kihirdetést és minden házassági akadálytól való mentességet vagy az ezektől való fölmentvényt igazolja és esetleg a fönnjelzett esketési engedelmet tartalmazza. Hogyha a plébános nagy szükség esetén más plébániához tartozó házasulandókat a jegyesek egyike vagy másika plébánosának engedelme nélkül adná össze, ilyen eset föltétlenül és sürgősen az egyházi hatóságnak bejelentendő. A 4. §. nem tartalmaz semmi újítást a mostanig dívó jogszabályokkal szemben, amennyiben azokat, akiknek állandó lakhelyük nincs, illetve egy hónapig sem tartózkodtak a házasság előtt egy helyen, a plébános -— a szükség esetét kivéve •— úgy mint eddig, csakis a megyés főpásztor illekedik) az utazási jegyet is megváltották, s így a messze fekvő illetékes plébánia hivataltól, amelynek se telefonja se távirati állomása nincs, az esketési engedély beszerzése lehetetlen. Ily körülmények között beállhat a súlyos szükség esete, és a búcsújáró hely plébánosa eltekinthet az esketési engedélytől, fönnmaradván azon kötelessége, hogy az esetet egyházi főhatóságának haladéktalanul bejelentse.