Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1908

Index

— 42 — létében nyilvánították ki a jegyesek szóval vagy írásban házassági beleegyezésüket. Vagyis elegendő volt, ha a plébános és tanúk a házasságkötés pillanatában tudták, hogy ők most mint hiteles tanúk szerepel­nek. De nem kívántatott, hogy a plébános kifejezetten ezen ténykedésre meghívassák; sőt érvényes volt a házasság akkor is, ha a plébános és tanúk csak véletlenül voltak jelen a házassági beleegyezés kinyilvánítá­sánál, vagy ha az ilyen jelenlét csel, fur­fang, megfélemlítés vagy erőszak által csi­karta tott ki. Az új rendelet által tehát a regényes színezetű úgynevezett trienti házasságok, melyek úgy jöttek létre, hogy a házasu­landók a plébánost két tanú jelenlétében a lelkészi hivatalban vagy magánlakásában vagy akár az utcán is váratlanul meglepték s a házassági kölcsönös beleegyezés gyors kinyilvánításával házasságot kötöttek, a jö­vőre teljesen ki vannak zárva, mivel ezen pont által érvényteleneknek nyilváníttatnak. Az V. pont a házasságkötésnél való közreműködés megengedett módjának kellé­keit állapítja meg. „V. Megengedett módon működnek a III. pontban fölsorolt hivatalos tanúk a há­zasságkötésnél közre: 1. §. Miután maguknak a házasulan­dók szabad állapota felől a jogban előírt szabályok betartása mellett bizonyosságot szereztek. 2. §. Miután ezenfölül meggyőződést szereztek arról, hogy a házasulandók vala­melyike a házasságkötés helyén rendes la­kóhellyel bír, vagy legalább is egy hónap óta ott tartózkodik. 3. §. Ha ezen föltétel hiányzik, akkor ahhoz, hogy a plébános vagy megyés fő­pásztor megengedett módon működjék közre a házasságkötésnél, a házasulandók vala­melyikének illetékes plébánosától vagy fő­pásztorától adandó engedélyre van szük­sége, hacsak súlyos szükség esete nem fo­rog fönn, amely őt ezen engedély kikérésé­nek kötelezettsége alól fölmenti. 4. §. A kóbor (vagus) személyeket il­letőleg, a szükség esetét kivéve, a plébá­nosnak nem szabad ezek házasságkötésénél közreműködni, hacsak az ügyet a megyés főpásztor vagy az általa delegált áldozópap elé terjesztvén, a közreműködésre engedélyt nem nyert. 5. §. Minden esetben pedig szabály gyanánt veendő, hogy a házasság a meny­asszony plébánosa előtt köttessék meg, ha­csak valami fontos és jogos ok mást nem követel. Az V. pont 1. §. értelmében legelőször is törvényes módon kell igazolni, hogy a házasulandók szabad állapotú személyek. Amiért is pontosan be kell tartani az új intézkedés szerinti eljárásnál is a trienti szent zsinat által előírt kihirdetéseket. Ha tehát a jegyesek különböző plébániában bír­nak rendes lakhellyel, a hirdetéseknek mind­két plébániában kell megtörténniük : A kóbor személyek is kihirdetendők úgy azon a plé­bánián, hol most tartózkodnak, mint ameny­nyire ez lehetséges, születéshelyükön is. A kihirdetési bizonyítvány, mely a je­gyesek szabad állapotáról, valamint bár­minő házassági akadálytól való mentessé­gükről tanúskodik, ezután is bekövetelendő vagy beszerzendő lesz, valahányszor egyik jegyes más plébániához tartozik. Ha oly eset fordulna elő, különösen sürgős szük­ség esetében, hogy a jegyesek szabad ál­lapotáról szóló bizonyítvány beszerezhető nem lenne, akkor a feleknek szabad állapo­tukat esküvel kell bizonyítaniok. 2. §. szerint igazolandó, hogy a háza­sulandók egyike vagy másika a házasság­kötés helyén vagy rendes lakhellyel bír, vagy legalább is egy hónap óta ott tartózko­dik. Ezen utóbbi új rendelkezés folytán meg­szűnt a mellékes lakhely (quasidomicilium) gyakran igen nehéz és bonyolult kérdése, amennyiben az egy havi tartózkodás, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom