Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1907

Index

— 163 — Nr. 5595. MorsStephani Vidákovich publicatur. Cardinalium a Sanctissimo Domino Nostro Pio Papa X. Sanctaque Sede Apostolica Indici librorum pravae doctrinae, eorumdemque proscriptioni, expurgationi ac permissioni in universa cliristiana republica praepositorum et delegatorum, habita in Palatio Apostolico Vaticano die 26. Julii 1907, damnavit et damnat, proscripsit proscribitque, atque in Indicem librorum prohibitorum referri mandavit et mandat quae sequuntur opera : Ernest Dimnet, La pensée catholique dans l'Angleterre contemporaine. Paris 1906. Edouard Le Boy, Dogme et critique. Paris. Jean Le Morin, Vérités d'hier ? La théologie traditionnelle et les critiques catholiques. Paris 1906. Albert Houtin, La crise du clerge. Paris 1907. Coenobium, Rivista internazionale di liberi studi. Lugano 1906—1907. Itaque nemo cujuscumque gradus et conditionis praedicta opera damnata atque proscripta, quocumque loco et quocumque idiomate, aut in posterum edere, aut edita legere vei retinere audeat, sub poenis in Indice librorum vetitorum indictis. Quibus Sanctissimo Domino Nostro Pio Papae X. per me infrascriptum Secretarium relatis, Sanctitas Sua decretum probavit, et promulgari praeccpit. In quorum fidem etc. Dátum Bomae die 26. Julii 1907. ANDREAS Card. STEINHUBER, Praefectus. Loco f Sigilli. Fr. Thomas Esser, Ord. Praed. a Secretis. Die 29. Julii 1907. ego infrascriptus Mag. Gursorum testőr supradictum decretum affixum et publicatum fuisse in JJrbe. Henricus Benaglia, Mag. Curs. Coloczae, die 20. Novembris 1907. Stephanum Vidákovich, Parochum emeritum Béregensem die 1. Decembris a. c. aetatis 68-o, presbyteratus vero 43-o anno susceptis moribundorum sacramentis pie in Domino obiisse dolenter significans animam ejus praescriptis ad aram suffragiis commendo. Coloczae, die 2. Decembris 1907. z érseki. hatóság az 1877. október 1-én 1455. sz. a. kelt körrendeletében kijelentette, hogy a káplánok áthelyezése ellen való fölszólalások figyelembe nem vehetők. Ugyanazon okok, melyek az érseki hatóságot az 1455/1877. számú rendelet kiadására késztették most is fönnállanak. S mégis az utóbbi időkben is majd a plébánosok, majd a káplánok, majd pedig a hívek gyakrabban azon kérelemmel ostromolnak, hogy egyik vagy másik ily irányú intézkedésemet visszavonjam. Nem kétlem, hogy ezen kérelmek és közbenjárások jó szándékból történnek. De másrészt hangsúlyoznom kell azt is, hogy a kérelmezők rendszerint nem is gyanítják, mennyi mindenféle körülményre kell tekintettel lennem ily áthelyezéseknél. Az általánosan ismert paphiány, egyes plébániák sajátos szükségletei, a plébánosok s a káplánok személyes tulajdonságai s más igen sokszor csak az érseki hatóság előtt ismert okok mind figyelembe veendők ily áthelyezések alkalmával. És csak mindezek alapos megfontolása után szoktam a szükséges áthelyezéseket megtenni. S miután továbbá az érseki hatóság tekintélye is megkívánja azt, hogy komoly megfontolás után tett intézkedéseit fönntartsa s mások is azokat tisztelettel s kész engedelmességgel fogadják: ezennel a magam részéről is újból kijelentem, hogy a káplánok áthelyezésére vonatkozó intézkedéseimet rendkívül fontos ok nélkül vissza nem vonom s az ezek megváltoztatására vonatkozó kérelmeket nem teljesítem. Miért is, úgy önmaguknak, mint pedig az érseki hatóságnak csak fölösleges kellemetlenséget okoznak azok, kik az áthe5599. sz. Káplánok áthelyezése ellen való fölszólalás figyelembe nem vétetik.