Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1907

Index

-íiiii. Paterne requiro RR. DD. animarum Curatores, ut sequentes meas litteras in parochiis quidein Hungaricis Dominica I. Quadragesimae populo fideli de sacro suggestu praelegant; in aliis verő locis earundem tenores fidelibus, eadem vei sequenti Dominica, lingua vernacula saltem compendiose exponant. GYULA, ISTEN IRGALMÁBÓL ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL KALOCSAI ÉS BÁCSI ÉRSEK, KEDVES FIAINKNAK, A FŐEGYHÁZMEGYE ÖSSZES HÍVEINEK, ÜDVÖT ÉS FŐPÁSZTOR! ÁLDÁSUNKAT. 659. sz. Böjti körlevél a legméltóságosabb Oltáriszentségről. Krisztusban szeretett Híveim! Mélyen, kiolthatatlanul van az emberi lélekbe az a vágyódás beleoltva, melynél fogva Istenének közelében, az ő közvetlen oltalma alatt óhajt lenni. Annál erősebb, annál élénkebb az emberi léleknek ez az Isten utáni vágyódása, minél elevenebben hatja őt át az Istenben, mint a mindenség Urában és Teremtőjében való hit, és minél mélyebben és nyomasztóbban érzi saját gyengeségét és a földi életnek mérhetlen nyomorúságát. Igaz ugyan, hogy a hit arról biztosít bennünket, mikép Isten mindenütt jelen van, lát és oltalmaz bennünket. Ámde a mindenütt jelenlevő Istennek ez a közelsége nem elégíti ki teljesen emberi szivünket. Bensőbb, szorosabb és szembetűnőbb viszonyba óhajt Istenhez jutni, és különösen a csapások, a szenvedések és aggodalmak idején olyan hely után kívánkozik, ahol Isten különös módon ereszkedik le hozzá, ahol őt mintegy érzékeivel elérheti, szemeivel láthatja, átkarolhatja és atyai szivére borulhat. Hogy mily mélyen gyökerezik ez a vágy az ember szivében, arról az emberi nem egész története tesz tanúságot. Nagyon jól ismerte az Úr Jézus az emberi szívnek ezen kiolthatlan vágyát; azért azt végtelen jóságában oly módon akarta kielégíteni, hogy az egyrészt az ő isteni bölcseségének és hatalmának, másrészt hozzánk való határtalan szeretetének legfényesebb tanújelét képezze a világ végéig. Midőn ugyanis dicsőséges menybemenetele előtt szeretett tanítványaitól búcsút venni készült, a szomorkodó apostolokhoz eme vigasztaló szavakat intézte: „íme én veletek vagyok mindennap a világ végeztéig."

1 E szavak első sorban kétségkívül azt jelentik, hogy az Úr Jézus az ő egyházában láthatatlan módon állandóan él és működik, azt ellenségeinek támadásai ellen folyton védi és oltalmazza, hogy rajta ne győzedelmeskedhessenek; továbbá, hogy az egyház pásztorait tanítói és megszentelői mű1 Mát. 28, 20. LITT. CIRC. 1907.