Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1906

Index

veim, néhány hét előtt azon megbecsülhetetlen szerencsében volt részem, hogy Rómában több magyar püspöknek a pápa által való fölszentelésénél nemcsak jelen lehettem, hanem mint egyik segédkező püspök közre is működhettem. Ezen felettébb kedvező alkalmat arra használtam fel, hogy 0 Szentségének lábaihoz borulva az O apostoli áldását kérjem ki önmagainra, kalocsai egyházmegyémre, itteni főpásztori működésemre és tireátok mindannyitokra szeretett Kedves Híveim ! Krisztus földi helytartójának, az anyaszentegyház látható fejének áldásával ellátva jövök ma hozzátok Kedves Híveim ! És ez nagy bizalommal, bátorsággal és azon édes reménynyel tölti el szivemet, hogy főpásztori működésem, melyet O Szentsége atyai áldásával kezdek meg, mindnyájunknak közös lelki javára és üdvösségére fog szolgálni. Nem mondhatom Kedves Hívek, hogy ez az áldás és általában mindaz, amit a mult napokban Rómában, a kereszténység fővárosában láttam és tapasztaltam^ menynyire fokozta bennem a katholikus anyaszentegyház iránti gyermeki hálámat és lángoló szeretetemet. Midőn ezekre gondolok, oly boldognak, oly szerencsésnek érzem magamat, hogy a katholikus anyaszentegyház gyermeke vagyok, annyira örvendek, hogy az ő igénytelen szolgája lehetek, oly nagy vígasztalásomra szolgál, hogy az ő védőszárnyai alatt tölthetem el életemet és az ő anyai keblén hajthatom egykor végső nyugalomra fáradt fejemet. Ezt az örömöt, ezt a boldogságot és vigasztalást óhajtom én ma, főpásztori beiktatásom napján, nektek is Kedves Hívek némikép megszerezni. Azért elhatároztam, hogy ezen ünnepélyes alkalommal a katholikus anyaszentegyházról és azon jótéteményekről szólok röviden hozzátok, melyekben általa részesülünk. Hogy így titeket is az anyaszentegyház iránti szeretetre, parancsainak teljesítésére, tanácsainak követésére, kegyszereinek buzgó használatára buzdítsalak, és ez által mindjárt főpásztori hivatalom kezdetén megvessem alapját a ti lelki megújulástoknak, mely dicsőn uralkodó Szentséges Atyánk példája és óhajtása szerint köztetek való egész lelkipásztori működésemnek legfőbb czélját, legfontosabb feladatát fogja képezni. .v. Midőn isteni Üdvözítőnk mennyből a földre szállt alá és emberi természetet, emberi testet öltött magára, kettős czél lebegett szemei előtt. Az egyik az volt, hogy bennünket megváltson,'; Istennel kibékítsen, az örök kárhozattól megmentsen és az ördög rabságából kiszabadítson. Ezen szándékát, mint tudjátok, kínszenvedése és kereszthalála által érte el. Másik czélja az volt, hogy bennünket az igazságra tanítson, (vagyis Istenről, leikünkről, örök rendeltetésünkről és a menynyei boldogságra vezető utakról és eszközökről kioktasson. Ez utóbbi czéljának megvalósítására alapította a katholikus egyházat. Aránylag nagyon kevesen voltak azok, kik személyesen ismerték az Úr Jézust és saját füleikkel hallották az 0 isteni szavait. Az apostolok, kik az 0 tanítását ismerték és mennybemenetele után buzgón terjesztették, szintén hálandó emberek voltak; s így okvetlenül kellett egy intézményről gondoskodni, mely Krisztus tanítását minden időkre változatlanul megőrizze és a maga szeplőtelen valóságában a világ végéig szüntelenül hirdesse. Isteni Üdvözítőnk végtelen bölcsesége és irántunk való határtalan szeretete létrehozta ezen intézményt, midőn a benne hivők sokaságát egy közös gyülekezetbe, a katholikus anyaszentegyházba egyesíté, annak látható fejévé és csalhatatlan legfőbb tanítómesterévé Szent Péter apostolt és annak mindenkori törvényes utódját, a római pápát; tanítóivá, pásztoraivá és kegyszereinek kiosztogatóivá a püspököket és papokat rendelé,