Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1906

Index

14 — a hivő népet pedig arra kötelezte, hogy a pápának és a vele lelki közösségben élő püspököknek és lelkipásztoroknak engedelmeskedjenek, tanításukat hallgassák és kövessék és az általuk kiszolgáltatott malaszteszközökkel buzgón és ájtatosan éljenek. „Te Péter vagy, és e kőszálon fogom építeni anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta."

1 így szólott egykor az Úr Jézus Péter apostolhoz, és ezzel minden kétséget kizáró módon kifejezte azon szándékát, hogy a benne hivők sokaságából egy látható társaságot, jól berendezett gyülekezetet, egyházat akar alakítani és annak fejévé, legfőbb kormányzójává és tanítójává Pétert rendeli. Ez a legfőbb kormányzói és tanítói hatalom a Szentlélek Úristen folytonos csalhatatlan támogatásával együtt átment Szent Péter apostolnak minden törvényes utódára is. Azaz, mivel Szent Péter mint római püspök halt meg, átszármazott minden római püspökre, kiket közönségesen pápáknak szoktunk nevezni. Mivel pedig a pápa egymaga nem volna képes az egész földkerekségére kiterjedt anyaszentegyház kormányzását közvetlenül végezni ; már az apostolok ideje óta szokásba jött az egyház területét kisebb-nagyobb területekre, úgynevezett egyházmegyékre osztani, melyeknek élén a római pápa által kirendelt vagy legalább megerősített püspökök állanak, kiket ismét a különböző rangfokozatú papok, különösen az áldozárok, s ezek között főképen a plébánosok támogatnak terhes feladatuk teljesítésében. És így minden egyes pap, minden falusi plébános vagy káplán elmondhatja magáról, hogy az Úr Jézus nevében és megbízásából működik a hívek lelki üdvösségén ; mert küldetését püspökétől, ez az övét a pápától kapta, a pápa pedig közvetlenül Krisztustól nyerte az egyház legfőbb kormányzatára szükséges fölhatalmazását. 1 Mát. 16. 18. Méltán üdvözölhettetek tehát Kedves Hívek engem ma e szép szavakkal: „Áldott, ki az Úr nevében jő," ; mert főpásztori felhatalmazásomat a római pápa útján valóban az Úr Jézustól kaptam, az Ő megbízásából jöttem hozzátok, az 0 tanítását hirdetem nektek; az O áldását, kegyelmeit és érdemeit közlöm veletek az általa rendelt szentségekben és egyéb istentiszteleti ténykedésekben ; a tőle nyert hatalommal kormányozlak titeket, parancsolok a lelki dolgokban nektek. O mily szép, mily fönséges dolog, mily nagy vigasztalás ránk nézve, hogy Krisztus a katholikus anyaszentegyházat alapította, és mi annak szerencsés fiai lehetünk. Mily nagy vigasztalás az reátok nézve Kedves Híveim, hogy habár talán a magasabb tudományokban nem vagytok is jártasak; sőt talán olyanok is akadnak köztetek, kik írni és olvasni sem tudnak, mégis teljes bizonyossággal tudjátok, hogy azon tanítás, melyet a ti lelkipásztoraitok elétek adnak, csakugyan Krisztus tanítása, hogy a törvény, melyre oktatnak, csakugyan Krisztus törvénye. Ez pedig viszont azon kötelességet rója reátok Kedves Hívek, hogy ti tanulékony és engedelmes szívvel fogadjátok lelkipásztoraitoknak tanítását és intelmeit. Isteni Üdvözítőnk ugyanis így szól tanítványaihoz, kik az O nevében oktatják a népet: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg."

2 Egy más alkalommal pedig a szelíd Jézus azt a szigorú feddést hangoztatja, hogy aki az anyaszentegyházra nem hallgat, „legyen neked, mint a pogány és a vámos",

3 vagyis, mint az anyaszentegyház közösségéből kirekesztett nyilvános bűnös. Ó hányan vannak Kedves Hívek, ma is, kik az Üdvözítőnek ezen feddését megérdemlik. Kik lelketlen emberek csábításai által félrevezettetve tagadják Istent, tagadják Krisztust, megvetik az egyházat, 2 Luk. 10. 16. 8 Mát. 18. 17.