Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1905

Index

— 122 — mint a szocziális kérdés megoldása, s amely ennélfogva méltó arra, hogy az összes katholikus erők a legnagyobb erélylyel és kitartással szenteljék magukat neki. Ami különben semmikép sem zárja ki azt, hogy egyéb művek is megfelelő támogatásban és kedvezésben részesüljenek, melyek természetükre és szervezetükre különbözők lehetnek ugyan, de mindannyian egyformán arra rendelvék, hogy a társadalomnak és népnek ezen vagy azon különös javát és a keresztény polgárosodás újból való felvirágzását bizonyos meghatározott szempontokból előmozdítsák. Ezek nagyobb részt egyes személyek buzgósága által jönnek létre és egyes egyházmegyékben terjednek el, olykor pedig nagyobb kiterjedésű szövetkezetekbe tömörülnek. Már most mindaddig, míg dicséretre méltó a czél, melyre törekszenek, míg szilárdak a keresztény elvek, melyeket követnek és igazságosak az eszközök, melyeket alkalmaznak, — ezek is méltók arra, hogy dicséretben és mindennemű bátorításban részesüljenek. Emellett szükséges hogy számukra a szervezkedésnek bizonyos szabadsága hagyassák meg, mert lehetetlen, hogy ahol több ember egyesül, mindannyian ugyanazon minta után igazodjanak és egyetlen vezetés alá helyezkedjenek. A szervezkedésnek továbbá magából a művek természetéből önként kell folynia, mert különben oly épületekhez fognak hasonlítani, melyek építészeti szempontból jól vannak ugyan tervezve, de nincs szilárd alapjuk és épen ezért nincs tartósságuk sem. Számolni kell azonkívül az egyes népfajok jellemével is. Más szokások, más törekvések mutatkoznak különböző helyeken. A fődolog az, hogy a munka jó alapon, szilárd elvekkel, buzgósággal és kitartással induljon meg. Ha ez el van érve, akkor a különféle művek külalakja és eljárási módozata mindig csak mellékes dolog marad. Végül, hogy az összes katholikus művekben különbség nélkül meg megújuljon és gyarapodjék a szükséges élénkség és, hogy azok vezetőinek és tagjainak alkalmuk legyen egymást látni, kölcsönösen megismerkedni, egymásközt a testvéri szeretet kötelékeit mind szorosabbra fűzni, egymást a hatásos tevékenységre folyton növekvő buzgósággal föllelkesíteni és maguknak a műveknek lehető legnagyobb megszilárdításáról és elterjedéséről intézkedni, felettébb hasznos lesz időről időre az olasz katholikusoknak egyetemes vagy részleges kongresszusait az ezen Szentszék által már kiadott utasítások szerint megtartani, melyeknek egyszersmind a katholikus hit ünnepélyes megnyilatkozásainak és az egyetértés és béke közös ünnepeinek kell lenniök. Még egy főfontosságú pontot kell, Tisztelendő Testvérek, megérintenünk, és ez azon viszony, melyben a katholikus köztevékenység összes tényezőinek az egyházi tekintélyhez kell állaniok. Aki jól megfontolja azon tanokat, melyeket ezen levelünk első részében fokozatosan kifejtettünk, könnyen levonhatja belőlök azon következtetést, hogy mindazon műveknek, melyek egyenesen arra rendelvék, hogy az egyház lelki hivatalának támogatására szolgáljanak, s amelyek ennélfogva a lelkek javára egyenesen irányuló vallásos czélt tűznek maguk elé, minden legkisebb dologban is alá kell magukat rendelniök az egyház tekintélyének, s következőleg a püspökökének is, kiket a Szentlélek a számukra kijelölt egyházmegyékben az Isten egyházának kormányzására rendelt. De a többi művek is, melyek, mint mondottuk, főképpen arra rendelvék, hogy Krisztus szellemében megújítsák és előmozdítsák az igazi keresztény műveltséget s amelyek a kifejtett értelemben a katholikus köztevékenységet alkotják, semmi szín alatt sem tekinthetik magukat az egyházi tekintély tanácsától és legfőbb vezetésétől függetleneknek, különösen még azért sem, mert mindannyian kötelesek az egyház hit- és erkölcstanához