Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1905

Index

— 123 .— alkalmazkodni; még sokkal kevésbbé képzelhetők ezen művek az egyházi tekintélylyel való többé-kevésbbé nyilt ellenkezésben. Az kétséget nem szenved, hogy az ily műveknek, természetükhöz képest, megfelelő észszerű szabadsággal kell mozogniok, miután tevékenységüknek felelősségét ők viselik, kiváltképen az anyagi és gazdasági ügyekben, valamint azokban, melyek a nyilvános közigazgatási és politikai életre vonatkoznak, és ennélfogva a tisztán lelki hivatal körén kívül esnek. Minthogy pedig a katholikusok mindig Krisztus zászlaját lobogtatják, mely egyszersmind az egyház zászlaja is, azért illik, hogy azt az egyház kezéből vegyék át, hogy az egyház annak szeplőtelen becsülete fölött őrködjék és, hogy a katholikusok ezen anyai őrködésnek magukat tanulékony és szerető fiak gyanánt készséggel alávessék. Világos ebből, hogy mily meggondolatlanul cselekedtek azok — bár kevesen voltak — kik Olaszországban és a mi szemeink előtt oly feladatra vállalkoztak, melyet sem tőlünk, sem bármely más püspöktestvérünktől nem kaptak, és amelyet nemcsak az egyházi tekintély iránti köteles engedelmesség nélkül, hanem egyenest annak ellenére akartak megvalósítani, engedetlenségüket hiú megkülönböztetések által igyekezvén igazolni. Ok is azt mondták, hogy Krisztus nevében lobogtatnak egy zászlót; ámde ez a zászló nem lehetet Krisztusé, mert redőiben nem hordozá a Megváltónak ide is vonatkozó tanítását: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet engem vet meg"

1: „Aki nincs velem, ellenem vagyon; és aki nem gyűjt velem, szétszór;"

1 amely tehát az alázatosságnak, az alárendeltségnek és gyermeki tiszteletnek tanítása. Szívünk legnagyobb fájdalmával voltunk kénytelenek egy ilyen irányt kárhoztatni és így tekintélyünk latbavetésével megállítani azt a veszedelmes mozgalmat, mely már-már lábra kapni kezdett. Fájdalmunk annál nagyobb volt, mert láttuk, hogy vigyázatlanságból számos, előttünk kedves fiatal ember engedte magát ezen hamis útra tereltetni, kik közül sokakat kiváló tehetségük és lángoló buzgalmuk arra képesítene, hogy a jó ügyet sikeresen előmozdítsák, ha helyes vezetésre bízzák magukat. Midőn így mindenkinek megmutattuk a katholikus köztevékenység helyes módját, nem hallgathatjuk el. Tisztelendő Testvérek, azon nem csekély veszélyt, melynek az idők viszonyai következtében a papság manap ki van téve; ez pedig abban áll, nehogy túlságos fontosságot tulajdonítson a nép anyagi érdekeinek és megfeledkezzék szent hivatalának sokkal fontosabb feladatáról. A papnak, ki a többi emberek fölé van helyezve, hogy teljesítse az Istentől ráruházott küldetést, egyaránt fölötte kell állania az összes emberi érdekeknek, a társadalom összes viszályainak és osztályainak. Az ő tulajdonképeni működési tere az egyház, ahol mint Isten követe hirdeti az igazságot és Isten jogainak tiszteletével együtt ez összes teremtmények jogainak tiszteletét is védelmezi. így cselekedvén nem jő senkivel ellenkezésbe, megőrzi pártatlanságát, nem lesz egyik félnek barátja a másiknak ellensége, sem nem teszi ki magát azon veszélynek, hogy az igazságot mellőzze vagy elhallgassa, és így mindkét esetben kötelességmulasztást kövessen el csupán azért, hogy összeütközésbe ne jöjjön bizonyos irányzatokkal, vagy a már fölizgatott kedélyeket még inkább fel ne ingerelje; arról nem is szólva, hogy elég gyakran kellvén anyagi dolgokkal foglalkoznia, könnyen oly kötelességekre vállalkozhatnék, melyek személyére és hivatalának méltóságára egyaránt károsak. Az ily természetű egyesületekben tehát csak érett megfontolás, után, püspökének beegyezésével és csak azon esetekben szabad részt 1 Luk. 10, 16. - U. o. 11, 23. 19*