Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1875

Index

— 40 — a festész, ha valamely nagyobbszerű művet akar készíteni, először bizonyos mintát, eszményt állít maga elé, mely szerént művét készítendi; másodszor megválasztja a czélja könnyebb elérhetésére szolgáló eszközöket és csak azután veszi művészi keze alá a nyers anyagot, melyet ha elront, egyszerűen félreteszi azt, majd egy kisebb műhez felhasználandót a nélkül, hogy azzal másnak mint egyedül önmagának ártott volna. így kell tenni annak is, ki vallás-erkölcsös szellemben nevel. Yálaszsza meg: a) az eszményt, mely nem lehet más, mint az isteni nevelő és tanító Krisztus, b) a czélja eléréséhez megkívántató eszközt, mely ismét nem lehet más, mint a keresztény szellemíteni nevelés, azután c) vegye elő a bár Isten képére teremtett, de hibák ós kinövésekkel telt, sokszor helytelenül idomított (anyagot) tárgyat (gyermeket), melyet azonban ha kidomborítani nem képes, vagy tán félszegen, ferdén nevel, úgy azt egyszerűen félre nem vetheti, hanem megmarad és él, kínzására egykori nevelőjének, botrányára az emberiségnek és szégyenére sőt kárára a hazának. Ezek előre bocsájtása után bátran kimerjük mondani, hogy a vallás-erkölcsös nevelés az Isten dicsőítése, az egyház illatos termőfája, a haza boldogsága és jólétének biztos talpköve és oszlopa, az emberi társadalom biztosítéka, földi és mennyei boldogságának reménye és záloga. Fentebbi állításainkat bebizonyítandók szabad legyen 1-ör az ó-kor bölcseinek egyes mondataira, 2-or hazai történelmünk néháüy jelesebb alakjára, 3-or az ujabbkori nevelészek két fő eszméje- és 4-er néhány oly sarkalatos igazságok és tényekre hivatkoznunk, melyek minden ember életében mulhatlanul előfordulnak, de melyeknek békés ós türelmes elviselésére egyedül a vallás és az ebből önkényt kifolyó vallásos nevelés adhat elegendő lelkierőt. De lássuk a felhozott bizonyítékokat egyenként : 1-ör. Az ó-korban híressé vált Plutarch így nyilatkozott : „Könnyebben elhiszem, hogy fennállhat egy város talaj nélkül, mint állam vallás nélkül." Ugy hiszszük, hogy a hires bölcs ezen mondatához nem kell kommentár és hogy az valamint az államra, úgy egyes egyénre is helyesen alkalmazható. Továbbá a példabeszédek könyvében is ez olvasható : „Elvesz az én népem, mert tudomány nélkül való." — De ami fő, maga az isteni tanító Krisztus is így szólott : „Elmenvén, tanítsatok minden népet." Hogy itt a tanítás mellett az ezzel karöltve járó vallásos nevelés is értetett, az a tények későbbi folyamából eléggé bebizonyítható. 2-or. Ha hazai történelmünk néhány hős alakjain végignézünk, találunk ott oly férfiakat, kik nemzetünket nagygyá, boldoggá tenni igyekeztek; de találunk olyanokat is, kik azt végveszélybe dönteni törekedtek. Mert hisz szent István, szent László, Nagy Lajos, Hunyadi János és Mátyás nem tették-e boldoggá nemzetünket ? — Mig Koppány, a számos német Fridrik, Ciliéi Ulrik, Brankovits, Karaffa és sok mások, nem óhajtottak-e a magyar nemzetnek sirt ásni és a kath. vallásnak irtóhadat izenni ? Ezen két kérdésre minden, a történelmet ismerő elfogulatlan embernek igennel kell felelnie. De hátra van ebből kifolyólag még egy másik sokkal fontosabb és nehezebb kérdés, mely igy hangzik : Mi okozhatta a fentebb elősorolt történelmileg hires és nagy alakokban, a nagyszerű nemes és ellenkező törekvéseket ? Szeréntünk nem más, mint az elsőknél a valláserkölcsös nevelés helyes alkalmazása, az utóbbiaknál a ferde, vagy vallástalan nevelés átkos kifolyása. A vallás-erkölcsös nevelés főelve az emberi ész és szív nemesítése levén s az általunk idézett férfiak ilyen nevelésben részesülvén, mindég és mindenkor iparkodtak az ész godolatait a