Fischerné Grócz Zita - Lakatos Adél - Matula Imre (szerk.): Krisztus követségében. Missziók és misszionáriusok - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 5. (Kalocsa, 2010)
A jezsuiták és a kalocsai iskolanővérek kínai missziós tevékenysége 1922-1950 között
29 Utcára néző ablakuk nem volt. A belső udvarra nyíló kicsi ablakokat papírral ragasztották be. A módosabbak házaiban öt, a szegényebbekében három helyiség volt. A középen elhelyezkedő konyhából nyíltak a hálószobák. A konyhában téglából épített tűzhelyen főztek, s egyben ezzel fűtötték a házat is. A kínai házakban nem nagyon volt bútor, a ruhákat, a meglévő néhány háztartási eszközt, a gabonát és élelmiszert ládákban tartották. Szinte minden házban megtalálható volt a téglából épített, alulról fűthető ún. kang, tulajdonképpen ágy. Télen rajta melegedett és aludt a család. A család megélhetéséről a férfiak gondoskodtak. A földek megművelése roppant kezdetleges eszközökkel történt. Mezőgazdasági gépeknek a nyomát sem látták az ideérkező jezsuiták. Gyakoriak voltak a természeti csapások, mint pl. szárazság, nagy esőzések, árvíz és sáskajárás. Mindemellett a császárság 1911 -es megdöntése, majd 1912. január 1-jén, a köztársaság kikiáltása zűrzavaros politikai helyzetet teremtett Kínában. A polgárháborús viszonyok, a tartományi hadurak és a parasztokból verbuválódott rablóbandák garázdálkodásai tovább rontottak a lakosság életkörülményein. Noha 1927-ben önálló, nemzeti kormány alakult Nankingban, az ország belső békéjét mégsem sikerült helyreállítani. Mandzsúria 1931-es japán megszállása, az 1937-ben kitörő japán-kínai háború, majd Kína belépése a második világháborúba a háborús viszonyok állandósulását jelentették. A helyzet tovább romlott a Kínai Népköztársaság 1949. október 1-i kikiáltása után. A mezítlábas doktorok. Gyógyító tevékenység a tamingi misszióban A misszióba érkező és gyógyító tevékenységet folytató misszionáriusokat mezítlábas doktoroknak nevezték. Orvoslásra a szükség vitte őket, ugyanis Kínában a legnagyobb városokat leszámítva nem létezett orvosi ellátás és közegészségügyi hálózat. A vidéket járva a misszionáriusok hittérítő munkája rendszerint azzal kezdődött, hogy magukhoz hívták a betegeket és gyógyszereket osztottak. Ha így sikerült bizalmasabb légkört kialakítani, akkor már lehetett a kereszténységről is beszélni. A magyar misszió területén Tamingban és Puyangban (Kaichow) a kalocsai iskolanővérek betegkezelőt működtettek. A jezsuita szerzetesek pedig a vidéket járva, lelkipásztorkodás mellett próbáltak a betegek szenvedésein enyhíteni. A kínai missziókból érkező, betegkezeléssel foglalkozó beszámolók mindig kiemelték az elképesztő higiéniás viszonyokat, melyek a tüdővész és a szifilisz melegágyai voltak. A leírások szerint a kínai asszonyok nem fürdették soha gyermekeiket. A kínai betegek kezelése számos nehézségbe ütközött. Különféle babonák és tévhitek álltak a hatékony gyógyítás útjába. Földművelés Taming környékén ősi módszerekkel Magyar jezsuiták Kínában. A tamingi magyar misszió első tíz éve. Budapest, 1935.
