Fischerné Grócz Zita - Lakatos Adél - Matula Imre (szerk.): Krisztus követségében. Missziók és misszionáriusok - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 5. (Kalocsa, 2010)
A jezsuiták és a kalocsai iskolanővérek kínai missziós tevékenysége 1922-1950 között
A kínai sebészet legfeljebb a kelések felnyitásával foglalkozott, de a szó szoros értelmében véve operációt, amputációt nem végeztek. A kínaiak hite szerint, ha ilyet tettek volna, az illető a másvilágon csonka maradt volna. A betegek a misszionáriusok által gondosan, több napra kiadagolt gyógyszert rendszerint egyszerre vették be, hogy gyorsabban meggyógyuljanak. Szarvas Miklós S.J. a „Katolikus Missziók” című jezsuiták által kiadott folyóiratban az akupunktúrával kapcsolatban ezt írta: „ Tagadhatatlan, hogy sokszor feltűnő gyógyulást hoznak létre, de viszont sokszor halálos kimenetelű a tűszúrás, ha az orvos nem érti a mesterségét. Máskor viszont a betegséget átviszik egyik betegről a másikra, mert a tűket nem fertőtlenítik. ” A hittérítők nagy része semmiféle orvosi képzettséggel nem rendelkezett. Jaschkó István S.J. Kínába indulása előtt bejárt a pécsi orvosi egyetemre, hogy némi ismeretre tegyen szert ezen a területen, de orvosi diplomát nem szerzett. 1936-ban, a filozófia befejezése után indult Kínába, ahol 1942-ig nyelvi és teológiai tanulmányokat folytatott. A szüneteket a tamingi misszióban töltötte, ahol bekapcsolódott a hittérítők munkájába. A vidéket járva legfontosabb feladatai közé tartozott a gyógyítás. Pár év tamingi szemináriumi működés után, amikor a kommunisták miatt már egyre nehezebbé vált a lelkipásztori munka, Jaschkó a tamingi misszió legdélibb részébe, Csangjüanba került, ahol százágyas kórházat vezetett egyedüli „orvosként”. Hat segítő és két szerzetesnővér dolgozott mellette. A nővéreket egy híres lengyel misszionárius szemész szürkehályog műtétek elvégzésére tanította meg. Gyógyszerrel, megfelelő felszereléssel nem rendelkezett a kórház. Viszont volt egy kecskéje a missziónak. így Jaschkó alkalmazni tudta a Gömöri Pál testvér által „feltalált” tejinjekciót. Ennek lényege az volt, hogy a sterilizált tejet injekcióztak a betegbe, ami olyan lázat okozott, hogy a baktériumok mind elpusztultak. Jaschkó azonban soha nem vállalt operációkat. Mindezeknek köszönhetően a kórháznak jó híre volt, így Jaschkót csak viszonylag később, 1954-ben utasították ki a kommunisták az országból. Gömöri Pál segítőtestvér Puyangban dolgozott Lischerong Gáspár S. J. kórházában, s szintén nem volt orvosi végzettsége. A Cor Unum, belső terjesztésű jezsuita lap 1949 karácsonyán megjelenő első számában a következőket olvashatjuk róla: „ Tamingi missziónk területén Puyangban R. P. Lischerong kórháza óriási forgalmat bonyolít le. Fr. Gömöri mint ßorvos 4-5 segéddel dolgozik, alig van műtét, amelyet ne vállalna. Naponkint tele az udvar, és a legtöbb beteg gyógyultan távozik. Gyógyszertáruk számára nagyban állítja elő az orvosságokat. ” A hszienhszieni misszióban dolgozó, elzászi származású Léon Wieger végzett orvosként lépett a jezsuita rendbe. Misszióba érkezése után gondosan tanulmányozta a kínai orvoslást is. Külföldről gyógyszertári eszközöket kapott, melyekkel mintegy százféle gyógyszert tuKínai gyógyszertartó szelence 18-19. század fordulója Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
