Fischerné Grócz Zita - Lakatos Adél - Matula Imre (szerk.): Krisztus követségében. Missziók és misszionáriusok - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 5. (Kalocsa, 2010)
A jezsuiták és a kalocsai iskolanővérek kínai missziós tevékenysége 1922-1950 között
Házi oltárszekrény a gyermekáldást biztosító szerencseisten porcelánszobrával Kína, 19. század Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum másrészt miután a létező babonák és hiedelmek szinte minden áramlatát bekebelezte, valóban egységbe fogta össze az ország egész lelki életét. A vallásgyakorlat két, egymástól elkülönülő társadalmi szinten folyt. Az egyes tanok előírásainak pontos ismerete, megőrzése és továbbörökí- tése a kínai felsőbb rétegek kiváltsága volt. Az alsóbb szinten, a paraszti, szinte írástudatlan néptömegek számára nem volt lényeges különbség a három tan között. Szükség szerint fordultak hol az egyikhez, hol a másikhoz. A mindennapi vallási szükségletek kielégítésére bármely templom, falusi szentély vagy pagoda megfelelt. A taoista szerzetest ugyanolyan eredményesen tudta helyettesíteni a buddhista, mint fordítva. A kínai vallási rendszer másik sajátossága volt, hogy nem rendelkezett államilag preferált egyházi szervezettel-hierarchiával. Mindegyik tannak megvolt a maga kiépült egyházi struktúrája. Kína vallásos életében sajátosan megfértek egymás mellett a különféle vallások, s mindegyiknek számos iskolája és irányzata létezett. Egyetlen kultusz sem volt kötelező érvényű a lakosság számára. Mindenki maga választhatta meg, hogy mely istenség, szellem vagy patrónus közbenjárást kéri. Ugyanilyen könnyen választottak védőistent maguknak az egyes közösségek. Az egyes szertartások között tulajdonképpen abban volt különbség, hogy ki mutathatta be azokat. A legmagasabb rangú, állami kultuszokat csak a császár végezhette el. Ilyen volt pl. az Ég és a Föld kultusza. Ezenkívül számos, országszerte elterjedt kultusz létezett. Idetartozott a három nagy vallásalapító, Konfuciusz, Lao-ce és Buddha tisztelete. A kisebb településeken, falusi szentélyekben gyakran egy helyen áldoztak mindhármuknak, az oltáron együtt volt névtáblájuk vagy festett papírképük. Általános elterjedt volt a buddhista eredetű Kuan-jin istennő tisztelete is, aki a gyermekáldás szimbólumává vált, s egész Kínában nagyon népszerű volt. Tiszteletére szinte mindenütt templomokat és szentélyeket emeltek. Az elterjedtebb kultuszokon kívül minden országrésznek, területnek és háztartásnak megvolFüstölő Fo-oroszlánnal Kína, 19. század második fele Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum
