Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 3. Lakatos Andor: Patachich Ádám mint főpap - a nagyváradi püspöki és kalocsai érseki széken (1759-784)
A.) A KONFERENCIA ELŐADÁSAI - TANULMÁNYOK megvásárlására. Ebben az időszakban került a püspöki udvarba itáliai születésű könyvtárosa, Mariosa Jakab, akivel Patachich bensőséges barátságban volt. Mariosa két kötetes, betűrendes katalógust állított össze, és minden bizonnyal meghatározó szerepe volt a Patachich könyvtár felépítésében, s az ő irányításával folyhatott a feldolgozás. A nagyváradi könyvtár működéséről, a könyvek használatáról viszont keveset tudunk. Az állandó építkezések, ill. megfelelően kialakított hely híján valószínűleg nem állt a nagyobb nyilvánosság rendelkezésére (a könyvtár megnyugtató, végleges elhelyezést az épülő új palotában kapott volna). 1776-ban, amikor Patachich Ádámot kalocsai érsekké nevezte ki Mária Terézia, a gyűjtemény már közel nyolcezer kötetet számlált, s a költöző főpap könyveit természetesen magával vitte.30 3.) Patachich kalocsa-bácsi érseki kinevezése (1776) Patachich Adám érseki kinevezésének ügye 1776-ban szinte a teljes évet „igénybe vette”. Január az elméleti előkészítés hónapja volt (a Magyar Királyi Kancellárián ekkor szabták a kinevezés részletes feltételeit), február a gyakorlati egyeztetés jegyében telt (Esterházy Ferenc kancellár megkereste az udvar terveivel Patachich Ádámot, majd a kinevezés konkrétumairól leveleztek). Márciusban születtek meg a kinevezési okmányok Bécsben, április-május volt a diplomáciai tevékenység ideje (a kinevezés közlése, ill. elfogadtatása Rómában, a pápai udvarban, megerősítést kérve), majd „nyári szünet” következett, amikor néhány hónapig szüneteltek az események. Rómában végül őszre „érett be” a kinevezés ügye, és szeptemberben erősítették meg Patachich érseki kinevezését, pontosabban áthelyezését, s a következő hónapban, októberben már át is vehette az érseki méltóságot jelképező, Rómából küldött palliumot Migazzi Kristóf bíboros, bécsi érsektől Hajóson. Az érsek ünnepélyes székfoglalása november 17-én történt Kalocsán. Az év eseményeit összefoglaló rövid felsorolás jól érzékelteti, hogy az első látásra talán egyszerűnek tűnő „székváltás” milyen összetett és sokrétű folyamat is volt valójában. Rátérve a kinevezés-áthelyezés történetének részleteire, megállapítható, hogy az első lépés 1776. január 1-jén történt, amikor Batthyány József kalocsa-bácsi érsek (1760-1776) került a megüresedett esztergomi érseki székbe. Még ebben a hónapban megkezdődött az egyeztetés a Magyar Kancellárián a Kalocsai Főszékesegyházi Káptalan bővítésével, ill. javadalmazásával kapcsolatban, melyet még a távozó Batthyány érsek kezdeményezett, s az ügy természetesen összekapcsolódott az érsek-utód kinevezésével is. (Ajelölt - az uralkodó akaratára történő hivatkozással - kezdettől fogva Patachich volt az iratok tanúsága szerint, bár erről akkoriban az érintett még valószínűleg nem tudott.) Esterházy Ferenc kancellár részletesen kidolgozta a feltételeket (kikérve mások véleményét, pl. Szilcz Károly címzetes szombathelyi kanonokét), s az új kanonokok személyére Batthyány József hercegprímás tett javaslatot. Január végére így alakult ki a kancellár végleges javaslata, amely alapján megkereste Patachich Ádámot, felajánlva neki a kalocsai érseki széket.31 1776. február 2-án kelt Esterházy Ferenc kancellár Patachich Ádámhoz írt levele, amelyben részletes ajánlatot tett a kalocsa-bácsi érseki székre történő áthelyezésével kapcsolatban. Ebben közölte, hogy a székváltás feltétele a káptalan, a szeminárium és a székesegyház javadalmazásának hosszú távú rendezése. A kancellár számításai és javaslata szerint ez összesen 19.300,- forint kiadást jelentene évente, a kb. 60 ezer forint jövedelemmel rendelkező érseki kassza számára. Bács vármegye főispáni tisztségét viszont, BOROS István; A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár. Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár, Balassi Kiadó, Budapest, 1994. 29-31. (A továbbiakban: BOROS I.) vö. TÓTH S. A. 62. 31 Magyar Országos Levéltár (MOL) A 39. Acta generalia 1017/1776. 32
