Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 3. Lakatos Andor: Patachich Ádám mint főpap - a nagyváradi püspöki és kalocsai érseki széken (1759-784)
3.) Lakatos Andor: Patachich Ádám mint főpap... (1759-1784) mely korábban hagyományosan a kalocsai érsekeket illette, már nem remélhette az új érsek, mivel azt néhány nappal korábban gróf Hadik András, az Udvari Haditanács elnöke kapta, s a kancellár nem látott reményt arra, hogy a döntést az érseki szék betöltése miatt visszavonják. Esterházy levelének érdekes megjegyzése: „így ha a vázolt helyzetben el kívánja fogadni az érsekséget, már előre is szívem mélyéből sok szerencsét kívánok magasságodnak, annál is inkább, mert ezzel mostani állását tekintve biztosabban elkerül sok nehézséget és kellemetlenséget: ezért csak a legközelebbi válaszra és kedvező nyilatkozatra várok, hogy róla őfelségének alázatos jelentést tehessek. ”32 Hogy mi lehetett az említett nehézség és kellemetlenség hátterében, arról bővebb kifejtés híján sajnos csak találgathatunk. A elszólásszerü megjegyzést mégis fontosnak érezzük, s úgy véljük, alkalmat ad arra, hogy rátérjünk az áthelyezés lehetséges okainak vizsgálatára. Lássuk tehát, hogy milyen nehézségeket és kellemetlenségeket volt érdemes elkerülni a másfél évtizedes püspöki tapasztalatokkal rendelkező Patachich Ádámnak Váradon, az 1776-os év kezdetén? Ha számba vesszük a püspök és a bécsi udvar közötti, fentebb már részben tárgyalt konfliktushelyzeteket, a következőkről kell röviden megemlékeznünk. Patachich püspök hosszú éveken át elmulasztotta, hogy beszámolókat küldjön gazdálkodásáról a magyar királyi kamarának, pedig erre kinevezésének értelmében félévente köteles lett volna. 1768- ban végül személyesen Mária Terézia szólította fel az évenkénti számadásra, ill. a hiányzó adatok visszamenőleges pótlására, mely azután kiküldött királyi biztos közreműködésével történt meg. Az udvar szempontjából ezt a magatartást valószínűleg túlságosan szabad, önkényes gazdálkodásként értékelték, és nem lehettek meggyőződve az egyházmegye jövedelmeinek célszerű felhasználásáról. Ugyanakkor a püspök viselkedése is menthető, ő ugyanis feltehetően túlzónak találta a szigorú elszámolási kötelezettséget, amikor mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az egyházmegye céljaira, a Váradon folyó építkezésekre magánvagyonából is jelentős mértékben áldozott. Építkezései, az új egyházi központ (székesegyház, püspöki palota, szeminárium együttese) kialakításának terve kezdetben a királynő tetszését is kiváltotta, a megvalósítás részletei azonban egyre több okot adtak az aggodalomra. Az udvarban nem nézték jó szemmel, hogy erejét elsősorban fényűző, sokak szemében túlzó méretű palotájának építésére pazarolja. Mire azonban Bécsben mindez tudatosult, s az ezzel kapcsolatos kritikát megfogalmazták, az építkezés már több mint hat éve folyt, és a folyamatot aligha lehetett volna visszaforditani. A félig kész épületet ekkor már lényegében csak befejezni lehetett, legfeljebb a megvalósítás ütemezése-sebessége lehetett még kérdéses. Hasonlóképpen az 1760-as évek végén „tetőzött” a Patachich zenekarával-színházával kapcsolatos konfliktus, melynek eredményeként a püspök 1769-ben feloszlatta udvari zenekarát. Az eset ugyanakkor arra is jó példa, hogy kiélezett helyzetekben Patachich maximálisan, mindenfajta fenntartás nélkül igyekezett megfelelni az uralkodói elvárásoknak. Az elmulasztott számadások, a palota építésének költségei, valamint a zenekarral kapcsolatos feljelentés miatt kétségtelenül terhelt lehetett a püspök és a bécsi udvar viszonya az 1760-as évek végén, s minden bizonnyal ennek az állapotnak az emlékét őrzi számunkra a nagyváradi hagyomány, vagyis a köztudatban megőrzött, igen sokatmondótaláló történetek és anekdoták. De 1776-ban, a palota építésének befejezése előtti napokban, 32 A levelet közli: KATONA I. 224-226. Az idézett rész a 225. o. alján található, az aláhúzásos kiemelés tőlünk származik. A levél eredetijét ld. Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (KFL) 1.1.a. Capitulum, Vegyes iratok 1776. február 2. 33
