Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)

B. Beszámoló az emléknap eseményeiről - 4. Patachich Ádám néhány költeménye latin eredetiben és Tóth Gergely magyar fordításában

B.) BESZÁMOLÓ AZ EMLÉKNAP ESEMÉNYEIRŐL

[Fordítás:]

A. magasságos érsek úr válasza ugyanerre a versre

Fényes erényem? Nem. S nem irigy gonosz emberi szándék Kényszerit itthagynom azt ami félbemaradt.

Nem voltam méltó, hogy püspöki házat emeljek,

S arra se, hogy lakozást adjak az Úrnak alant.

Túl nagy mind e teher, s az erőm vele már nem is ér fel:

Am volt bár nagy a terv: én nekifogtam azért.

3.

27. Junii

De S. Hadislao Rege Hungáriáé

Quamcunque Hungáriáé terram tegit illa corona Quam e caelo misit regibus ipse DEUS,

Nulla luce potest magis exultare per annum Quam ista, qua non est festior ulla dies.

Ista Ladislai memorat quot Gesta, tot orbi Miracla sancto Rege patrata refert.

Si tamen una fides illius temporis hisce Est similanda annis, Hungara terra gemet.

Hincce Ladislai modo si quoque tempora desunt,

Nil miri, illa fides nam prior una deest.

(Adamus Patachich: Camina, quibus Sancti singulis anni diebus celebrantur.

KFK Ms. 166. f. 47v)

[Fordítás:]

Június 27.

S gent Lászlóról, Magyarorsgág királyáról

Szerte magyar földön, melyet őriz az égi ajándék- Istentől küldött angyali szent korona —,

Nincs az egész évben méltóbb nap az ujjongásra,

mint ez a nap, melynél nincs ünnep ragyogóbb. Mert amiket Szent László tett, ama sok csodatettet

— hallja egész Föld! — ím most felidézi e nap.

Am ha az akkori egy hittel a jelent, miben élünk,

összehasonlítod, felnyög a föld, ha magyar, így ha dicső kora Lászlónak már végleg a múlté, azt ne csodáld, hisz az egy hit szintúgy tovatűnt.

96