Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
B. Beszámoló az emléknap eseményeiről - 4. Patachich Ádám néhány költeménye latin eredetiben és Tóth Gergely magyar fordításában
3.) Patachich Ádám néhány költeménye... r 4.) Patachich Adám néhány költeménye latin eredetiben és Tóth Gergely magyar fordításában 1. In nova, quam a fundamentis excitaverat, M. Varadiensi Residentia Episcopali, ultimis, quibus Coloccyim discedendum erat, diebus, Archi-Praesu/, cum has sibi carissimas inviseret, aedes, sequentes in pariete carbone descriptos, repetit versus, de quorum Authore hodiedum non constat. Heu te bis miserum nata cum prole Parentem. Nec tibi prole licet, nec mihi patre frui. Aut tua te virtus, hominum aut mens invida rari, Me non perfectum linquere cogit opus. (Adamus Patachich: Analecta poetica. KFK Ms.64. 72. p.) [Fordítás:] A% érsek a\ általa újonnan felépített nagyváradi püspöki retfdenáán, mikor a Kalocsára utalás előtti utolsó napokban meglátogatta e neki oly kedves épületet, a következő verset találta a falon szénnelfelírva, melynek st^eryője a mai napig nem ismert: Megvert minket a sors: az atyát és véle szülöttjét. Egymásban kedvünk nem leljük soha már. Fényes erényed tán, vagy irigy gonosz emberi szándék Kényszerit itthagynod azt ami félbemaradt? 2. Ad eadem carmina Excellentissimi Domini Archi-Praesulis Responsum Non mea me virtus, sed nec mens invida rari, Hoc non perfectum linquere cogit opus. Non ego praesulibus posthac monumenta futuris, Non aedes Divis ponere dignus eram. Sunt haec magna nimis, nec vires pondus adaequant, Sed tamen in magnis vel voluisse, sat est. (Adamus Patachich: Analecta poetica. KFK Ms.64. 72-73. p.) 95
