Lakatos Adél - Lakatos Andor - Szabó Attila (szerk.): A Kalocsai Érseki Levéltár Levéltárismertető - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 2. (Kalocsa, 2002)
A) Bevezető - I. Lakatos Andor: Intézményünkről
BEVEZETŐ V A.) BEVEZETŐ I. INTÉZMÉNYÜNKRŐL Intézményünk, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (KFL) egyházmegyénk történeti levéltára, mely az új levéltári törvény értelmében (1995. évi LXVI. tv.) nyilvános magánlevéltárként működik. A történelmi levéltárak létrehozását az 1983-ban életbe lépett új Egyházi Törvénykönyv is előírja az egyházmegyék számára: „Gondoskodjék a megyéspüspök arról is, hogy az egyházmegyében legyen történelmi levéltár, és a történeti értékű okmányokat abban őrizzék gondosan, módszeresen elrendezve.” (491. kán. 2. §.) A levéltári törvény és az egyházjogi előírások figyelembevételével a katolikus levéltárak számára készült, és Kalocsán 1995-ben be is vezetett működési szabályzat értelmében levéltárunk gondoskodik az egyházmegye kormányzása, a káptalan tevékenysége és a plébániák működése során keletkezett történeti anyagok őrzéséről, s ennek érdekében átveszi az Érsekség, a Főszékeskáptalan, a plébániák és más egyházi intézmények iratanyagát. Levéltárunk anyagának bemutatása előtt feltétlenül szót kell ejtenünk röviden fenntartónkról, a Főegyházmegyéről. 1.1. Fenntartónk, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Főegyházmegyénk 2002-ben ünnepli alapításának ezredik évfordulóját. A tekintélyt parancsoló kor ellenére levéltárunk iratanyaga az ezer évből lényegében csak az utóbbi három évszázad „eredménye”. Ennek oka, hogy a török kor jelentős törést okozott az Érsekség életében. Az egyházmegye területe teljes egészében megszállás alá került, az egyházszervezet működése szünetelt, és korábbi írásos, tárgyi stb. emlékeink döntő többségükben elpusztultak. A 18. század így az újrakezdést jelentette mind az egyházmegye, mind pedig Kalocsa, az érseki székváros számára. A továbbiakban így a jelen kötetünkben ismertetett iratok szempontjából fontos utóbbi három évszázad egyházszervezeti, területi változásait fogjuk röviden áttekinteni.1 A bemutatkozást a név tisztázásával illik kezdeni. Hamarosan látni fogjuk azonban, hogy a helyzet ezen a téren sem éppen egyszerű. Az utóbbi három évszázad nagyobb részét egyházmegyénk Kaiocsa-Bácsi Érsekségként élte át. (Bács neve tehát - emlékeztetve az egyházmegye középkori, kétközpontú működésére - továbbra is szerepelt, annak ellenére, hogy a török után ott már sem székesegyház, sem káptalan Az egyházmegye átfogó történetét lásd: TÖRÖK JÓZSEF-LEGEZA LÁSZLÓ: A Kalocsai Érsekség évezrede. Mikes Kiadó, Budapest, 1999. 7-38. o. IPOLYI LÁSZLÓ: A Kalocsai Érsekség története. In: A Kalocsai Főegyházmegye schematismusa 1975. Kalocsa, 1975. 13-34. o. Udvardy JÓZSEF: A kalocsai érsekek életrajza (1000-1526). Köln. 1991. STEPHANUS KATONA: História metropolitanae Colocensis ecclesiae I-II. Colocae 1800. Magyarul: Katona István: A kalocsai érseki egyház története. I. rész. Ford. Takács JÓZSEF, előszó és jegyzetek: Thoroczkay Gábor, szerk.: Romsics Imre, Kalocsa, 2001. 9
