Lakatos Adél - Lakatos Andor - Szabó Attila (szerk.): A Kalocsai Érseki Levéltár Levéltárismertető - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 2. (Kalocsa, 2002)
A) Bevezető - I. Lakatos Andor: Intézményünkről
BEVEZETŐ nem működött, és egyházkormányzati tevékenység sem folyt.) A bácsi címet az érsekek 1968-ig viselték. Érdekes módon a köztudatban általában csak Kalocsai Érsekségnek titulált egyházmegye valójában viszonylag rövid ideig viselte ezt a nevet, 1993-tól ugyanis 11. János Pál pápa „Hungarorum Gens” kezdetű bullája alapján, az egyházmegyei határok országos módosításának részeként megszületett a Kalocsa- Kecskeméti Főegyházmegye. A három névváltozatnak kétségtelenül mindvégig Kalocsa volt a stabil, változatlanul jelen lévő eleme, s ezért érthető az imént említett, egyszerűsítő megnevezés általános használata. A névváltozások szükségszerűen elvezetnek bennünket a területi változások kérdéséhez. Az egyházmegye területe a 18-19. században Bács-Bodrog vármegyét, Pest megye déli területeit és a Kiskunság egy részét foglalta magába. Természetes határai kelet felől a Tisza, nyugat és dél felöl a Duna folyók, északon a határ a Dunától Solt vonalában indult, s innen lejtve haladt délkeleti irányban a Tiszáig, ahová Szeged alatt érkezett (a szegedi főesperesség a 18. sz. folyamán került át a Csanádi Püspökséghez). A 20. században az egyházmegye területe többször is jelentősen módosult. Trianon után a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye elveszítette területének közel háromnegyedét. A plébániák és lelkészségek alig több mint egyharmada, a lelkészkedő papság kevesebb mint fele maradt Magyarország területén. A határon kívül rekedt mintegy száz plébániából a Szentszék 1923 februárjában megszervezte a Szabadkai Apostoli Adminisztratúrát. A területvesztés - leszámítva az 1941-1944 közötti rövid időszakot - véglegessé vált, az Apostoli Adminisztratúrát Róma 1968-ban nyilvánította önálló Szabadkai Püspökséggé (Bács városa ezzel végleg egy másik egyházmegye része lett, és ettől fogva nem viselték a bácsi címet megnevezésükben a kalocsai érsekek). A következő jelentős változás 1993-ban történt az érsekség életében, a Kalocsa- Kecskeméti Főegyházmegye létrehozásával. Azóta az egyházmegye területe lényegében megegyezik Bács-Kiskun megye területével. Az 1993-as átszervezés eredményeként egyébként igen jelentős volt a növekedés, a régi egyházmegye mind területét, mind pedig lakosságát tekintve megduplázódott, sőt több mint kétszeresére nőtt. A Főegyházmegye az egyházszervezet 18. századi újjáépítésétől fogva három föesperességre tagolódott: Főszékesegyházi, Bácsi és Tiszai Főesperességekre, melyek területe az imént ismertetett események kapcsán természetesen változott. 1979-ben a Tiszai Főesperesség neve Bodrogira változott, 1993-ban pedig a területi növekedés eredményeként negyedikként a Kiskunsági Főesperesség egészítette ki. Főegyházmegyénk egy érseki tartomány (metropólia, provincia) feje, és ennélfogva jelentősége túlmutat az egyházmegye határain. A tartományt alkotó ..társegyházmegyéket” szuffraganeusoknak szokás nevezni. A metropolita érsekek bíróságai fellebviteli fórumok voltak tartományuk ügyeiben, az érsekek tartományi zsinatokat tarthattak, és számos esetben adtak tanácsot püspöktársaiknak, jelentősebb gazdasági- és jogi következményekkel járó döntéseik előtt. A metropoliták teendőit az egyházjog részletesen szabályozta, de annyi röviden is elmondható, hogy a középkori széles jogkör (közvetlen közreműködés a püspökök választásában, döntések püspökök közötti vitás esetekben, új egyházmegyék szervezése) az újkorban fokozatosan csökkent, 10
