Lakatos Adél - Lakatos Andor - Szabó Attila (szerk.): A Kalocsai Érseki Levéltár Levéltárismertető - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 2. (Kalocsa, 2002)
B) A Kalocsai Érseki Levéltár ismertetője - KFL.I.1. Kalocsai Érseki Hivatal
KFL.I.l.a. EGYHÁZKORMÁNYZATI IRATOK B.) A KALOCSAI ERSEKI LEVÉLTÁR ISMERTETŐJE KFL.I.l. KALOCSAI ÉRSEKI HIVATAL KFL.I.l.a. Egyházkormányzati iratok 145 sorozat 1699-1992 154,22 ifm Amint azt a bevezetőben olvashattuk, az érseki hivatal „címszavas” irattári rendszerének alkalmazása az 1880-as években vált következetessé. A rendszer lényege volt, hogy az iratok az iktatás során valamilyen tárgyszót, rövid azonosító kifejezést kaptak, s ezek a „címkék” nyújtottak segítséget elhelyezésükben és keresésükben a későbbiekben. Egy-egy tárgyszó iratait együtt, egy időrendi sorban tárolták. Az immár több mint egy évszázada élő rendszer jelentőségét tovább növeli számunkra, hogy visszamenőleg is alkalmazták: a 18-19. század iratainak döntő többségét besorolták a sorozatokat képező tárgyszavak valamelyikébe. Rögtön hozzátehetjük, hogy nem volt nehéz dolguk, hiszen a korábbi irattári rendszerektől sem volt idegen a tárgyi alapon történő csoportosítás, vagyis rendelkezésre álltak bizonyos tárgyi sorozatkezdemények, amelyeket egyszerűen „be lehetett emelni” a címszavak világába. Logikus módon külön csoportot alkottak a plébániánként kialakított iratsorozatok (KFL.I.l.b.), a személyekre vonatkozó, perszonális iratsorozatok (KFL.I.l.c.), és formailag is jól elkülönültek a hosszában félbehajtott, fraktúr iratoktól az anyakönyvek (KFL.I.l.d.), valamint a jegyzőkönyvek, egyéb kéziratos kötetek (KFL.I.l.e.). Az említetteken kívül az érseki hivatal tárgyi alapon elkülönített iratsorozatai adják a következőkben ismertetett egyházkormányzati iratok állagát. A tárgyszavak soha nem alkottak merev, lezárt rendszert. Az ügyek forgalma, az érseki hivatal működésének, az egyházmegye életének változásai folyamatosan termelték ki, hagyták el az iktatási kategóriákat. Előfordulnak több évszázadot átfogó, jelentős mennyiségű irattal rendelkező tárgyszavak éppúgy, mint alig néhány évtizeden, esetleg néhány éven át alkalmazott, azután eltűnő címszavak. A rendező munkát az idők során alkalmazott valamennyi tárgyszó felkutatása és számbavétele, a különböző helyeken tárolt sorozatrészek egyesítése, a sorozatok időrendjének helyreállítása, valamint a rendezetlen iratok meghatározása és a kallódó akták reponálása jelentette. Mindezek a feladatok jól megférnek egyetlen mondatban, a valóságban azonban számos nehézséget tartogattak. Az első, hogy nem álltak rendelkezésünkre régi jegyzékek az alkalmazott tárgyszavakról. A levéltárra és a hivatalra vonatkozó iratok kutatása során (ld. 27
