Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - KOHÉZIÓS POLITIKA AZ UNIÓBAN - Győriné Szabó Gabriella: A kohéziós alapok hatékonyabb felhasználása
A kohéziós alapok hatékonyabb felhasználása Győriné Szabó Gabriella Bevezetés A z Európai Unió (EU) regionális fejlesztési forrásainak felhasználását minősítő mutatók a támogatások hatékonyságát, hatásosságát és eredményességét mérik. A közösség polgárai számára a felhasználás nyomon követése annak biztosítéka, hogy az EU-nak a tagállami költségvetésen keresztül befizetett - közvetve tőlük beszedett - adót jól költi el az intézményrendszer. A tanulmány az első fogalomra fókuszál, amely időben megelőzi és megelőlegezheti a programok eredményességét és hatásosságát is. A kapcsolódó elméleti megfontolások ismertetése után a hatékonysági szempont érvényesülését elemzem a szabályozási keretek alakulásának tükrében, majd a hazai, közel tízéves megvalósítási tapasztalatok alapján válaszokat keresek a definíciós nehézségeket is magában rejtő kérdésekre. Vizsgálandó az is, hogy mikor tekinthető hatékonynak a támogatások lehívása, változott-e a megítélése a programozási ciklusok során, valamint hogy mennyire számít elsődleges szempontnak a költés során (bizottsági és tagállami szempontból egyaránt), vagyis milyen egyéb érdekek írják felül ezt az egyik, látszólag legfontosabb elvárást. Hatékonyság, eredményesség és hatásosság -fogalmi problémák A nemzetközi szakirodalom szerint a felhasználás hatékonyságát csupán néhány mutatóval mérik, melyek a laikusok számára nem azonosíthatóak a hatékonyság általános fogalmával. A mutatók százalékosan fejezik ki a nemzeti társfinanszírozás arányát, valamint az intézményrendszer és a projektgazdák működési költségét.1 Az intézményi környezet működésének módja és a felhasználás hatékonysága közötti összefüggést számos tanulmány támasztja alá,2 azonban ennek nem csak a költségoldalát azonosíthatjuk, hiszen a drágábban működő intézményrendszer is hozhat jobb eredményeket. Ennek mérése különösen megtévesztő akkor, ha a tényleges intézményrendszer valóban kisebb, de a kiszervezett, szolgáltatásként igénybe vett kiegészítő tevékenység költsége nem jelenik meg az intézményrendszer működési költségei között. 2014. tél 163
