Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - KOHÉZIÓS POLITIKA AZ UNIÓBAN - Győriné Szabó Gabriella: A kohéziós alapok hatékonyabb felhasználása
Győriné Szabó Gabriella A hatékonyság fogalma a magyar szakirodalomban is hiányos értelmezést mutat. Egyes megközelítések szerint „hatékony egy program vagy projekt, ha szabályszerűen (a hatályos magyar és közösségi jog betartásával) és határidőben leköti, elkölti a rendelkezésre álló támogatási keretet".3 Tekintettel arra, hogy a többéves pénzügyi keretet szabályozó európai tanácsi rendelet 2. fejezet (Speciális eszközök) 11. cikke (Rugalmas- sági eszköz) mondja ki a 2014-2020 közötti időszakra alkalmazott n+3-as határidőt,4 és a határidőben történő költés is a szabályszerűség fogalmába tartozik, így a hatékonyság a szabályszerűséggel lenne azonos. Az elmúlt évek tapasztalataiból adódóan kijelenthető azonban, hogy a szabályok betartásával elköltött források felhasználása még nem feltétlenül hatékony, amennyiben a szabályok „gyengesége" ahhoz vezet, hogy felesleges forrásokat költenek adminisztrációra, nyilvánosságra, előtanulmányokra vagy a rosszul működő intézményrendszerből adódó időveszteség okozta többletproblémák ellensúlyozására. A fogalom ezért kiegészítésre szorul, és le kell határolni az eredményesség és a hatásosság fogalmától is. E két utóbbinak, vagyis a célokhoz történő hozzájárulás vizsgálatának széles szakirodalma van, nemzetközi szinten5 és hazánkban egyaránt.6 A hatásossággal ellentétben a hatékonyság esetében az eredmények és a ráfordítások mérése együttesen történik. Az általános definícióból kiindulva - melyben a ráfordítás és a kibocsátás viszonyszámaként értelmezzük a hatékonyságot -, ez kiterjeszthető a fejlesztési forrásokra is, hiszen az egységnyi támogatásból megvalósított indikátorok - output, eredmény, hatás - jól nyomon követhetőek és számon kérhetőek (lennének). A mérésnek nemcsak előzetesen, középidőben és a megvalósítást követően van létjogosultsága, hanem annak folyamatában is, például a jó gyakorlatok beépítésével, az intézményrendszer működésének időközben megtett korrekciójával, a résztvevők adekvát tájékoztatásával és képzésével, az intézményrendszert meghatározó jogszabályok és/ vagy útmutatók módosításával. Az elmúlt évek magyarországi tapasztalatainak bemutatása keretében gyakorlati példák is szerepelnek, melyek mai, valós, a hazai projektkezeléssel kapcsolatos hatékony(talan)sági problémát tükröznek. Az új közösségi rendeletek vizsgálata során látható,7 hogy - több ponton is használva a kifejezéseket - megerősítik az abszorpciótól történő elmozdulást a minőségi fel- használás felé. Ezt az irányt erősítette az a tény is, hogy az új hétéves pénzügyi keretről szóló rendelet alapján8 reál- és nominálértékben is kisebb büdzsé áll rendelkezésre. A közel 34 milliárd euróval kevesebb forrás összevont tagállami szinten 3,7 százalékos csökkenést jelent az előző hétéves programozási időszakhoz képest. A keret csökkenése, valamint a gazdasági válság hatására kialakult szigorúbb pénzköltési szemlélet is a hatékonyabb felhasználás irányába mozdította a 2014-2020-as költségvetési ciklusra vonatkozó szabályozást. A korábbi programciklusokhoz hasonlóan azonban e joganyag sem ad kimerítő definíciót és lehatárolást a három fogalom kapcsán, jóllehet sok esetben elkülönülten használja azokat. Az 52. és a 68. bekezdés felsorolása is utal az eltérő tartalmakra: 164 Külügyi Szemle
