Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG LÉTREJÖTTE - Pócza Kálmán: Politika és alkotmánybíróság: a Bundesverfassungsgericht létrejötte
Pócza Kálmán mivel az ügy kellőképpen bonyolult és jogi finomságokat rejtő kérdések körül forgott ahhoz, hogy a sajtó számára ne legyen kellőképpen izgalmas.77 Az alkotmánybírák ezért szép csendben, nem a közvélemény szimpátiájára, hanem a hatalommegosztás rendszerének további szereplőire támaszkodva küzdöttek a saját hatalmukért az Ade- nauer-kormánnyal szemben.78 Az 1952. június 27-én, nagy többséggel (20 igen, 2 nem) elfogadott „státuszirat" arról tanúskodik, hogy az alkotmánybírák pártállástól (értsd: jelölőszervezetüktől) függetlenül, szinte egységesen tudatában voltak annak, hogy a kezdeti döntéseik és lépéseik hosszú távra meghatározhatják az alkotmánybíróság sorsát, hatalmi potenciálját és helyét a német politikai rendszerben. Pláne, ha már az első lépések során, rögtön konfliktusba keverednek a kormánnyal vagy a parlamenti kormánytöbbséggel. Összegzés Tanulmányomban a német alkotmánybíróság felállításának körülményeit kívántam tisztázni, mivel úgy vélem, hogy azok, illetve az alkotmánybíróság helyzetét meghatározó kezdeti inputtényezők rávilágíthatnak arra, hogy miként harcolta ki sajátosan erős pozícióját az alkotmánybíróság a német politikai rendszeren belül. Az inputtényezőknek az alkotmánybíróság tekintélyére (ezáltal pedig a tényleges hatalmára) gyakorolt hatását egy átfogóbb kutatás keretében kívánom a későbbiekben elemezni, így jelen összegzés egy előzetes analízis, amelyet egy előzőleg meghatározott szempontrendszer alapján végeztem el. Ennek fényében azt mondhatjuk, hogy az alkotmánybíróság a német politikai rendszer utolsó elemeként, már a demokratikus pártversengés közepette jött létre. Ez elviekben akár a pártok csataterévé is változtathatta volna az alkotmánybíróságot. Eígyan- akkor ez ellen hatott, hogy végül az alkotmánybírósági törvényt nagy konszenzusban hozták meg, annak ellenére, hogy az alkotmánybíróság intézménye a német joghagyománytól teljesen idegen. Ez a látszólagos egyetértés ugyanakkor az alkotmánybíróság státuszának szabályozatlanságából ered. Látszólagosnak tűnik az egyetértés, mivel sok fontos kérdésben nem tudtak megegyezni sem az alaptörvény megírásakor, sem pedig az alkotmánybírósági törvény elfogadásakor. Ezeket a kérdéseket az arra hivatott kompetens szervek nyitva hagyták. Ezzel ugyanakkor a felálló alkotmánybíróságot nehéz helyzetbe sodorták: létrehoztak egy erősnek tűnő intézményt, amelynek pontos státusza mégsem volt tisztázott. Mindazonáltal ez a sok nyitva hagyott kérdés tette lehetővé, hogy végül mind az alkotmányt, mind az alkotmánybírósági törvényt olyan nagy többséggel fogadják el, ahogyan azt tették. A konszenzus az alkotmányozás során jól ismert stratégia szerint, a kérdések el nem döntése révén jöhetett létre.79 A nyitott kérdések az alkotmányozás konszenzusos jellege szempontjából pozitívan értékelhető eredményt hoztak ugyan, ám az alkotmánybíróság működése tekintetében korántsem jelentettek előnyt. Sőt. 126 Külügyi Szemle
