Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szörényi András: A nem állami szereplők befolyásának növekedése és annak okai
Szörényi András Az államok mozgásterét - bizonyos értelemben a szuverenitását - szűkíti az adóbevételek csökkenése, a foglalkoztatás változásának negatív költségvetési hatása vagy az államok megítélésének romlása következtében megnövekvő adósságteher. A transznacionális vállalatok az első két esetben rendelkeznek bizonyos mértékű hatalommal az államokkal szemben. Az általuk fizetett adó az államok felettük gyakorolt szuverenitásának egyértelmű jele. Csakhogy a globalizáció következtében a vállalatoknak egyre több lehetőségük nyílik arra, hogy kiválasszák, mely államban kívánnak adót fizetni, illetve egy bizonyos méret felett kellően erős tárgyalási pozícióval rendelkeznek az adófizetés - vagy -mentesség - feltételeinek a meghatározásához. Az országoknak ebben az esetben egyre inkább csak a „szabályozás illúziója"31 marad, mivel a nemzeti szabályaik megalkotásakor figyelembe kell venniük a világgazdaságban kialakult feltételeket annak érdekében, hogy ne veszítsék el vonzerejüket és azon keresztül a tőkeberuházásokat, valamint az azzal járó munkahelyeket. Hasonló érdekérvényesítési képességre tettek szert a gazdasági nem állami szereplők a foglalkoztatásban játszott szerepük révén. Az államok költségvetési egyenlege szempontjából fontos, hogy a foglalkoztatás szintje minél magasabb legyen, így az adók és járulékok növekedésével és a szociális kiadások csökkenésével a költségvetés egyenlege javuljon. Az államok számára két út áll nyitva: folyamatos alkalmazkodással az üzleti élet szereplői számára kedvező környezetet teremtenek, vagy kompenzálják azokat, akik a nem állami szereplők döntéseinek legsúlyosabb kárvallottjai. Mindkét út bizonyos értelemben kényszerpályát jelent. John Glenn tanulmánya rámutat arra, hogy a fejlett országok jellemzően a szociális háló erősítésével válaszolnak, míg a fejlődőek kisebb-nagyobb strukturális reformokat igyekeznek végrehajtani. Akár így, akár úgy, az államok döntési szabadsága csökken. A fentebb leírt esetekben a gazdasági szereplők ugyanakkor nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben tudtak cselekedeteikkel olyan befolyást gyakorolni a gazdasági folyamatokra, illetve más gazdasági szereplőkre, amelyek az államokra nézve érdemi hatást gyakoroltak volna. Az alapvető hatalmi viszonyok nem változnak meg, ezek a nem állami szereplők csak az őket közvetlenül érintő kérdésekben képesek befolyásolni az államot. A bemutatott példákon túlmutató, egészen új korszak kezdetét jelentheti az államok mozgásterének közvetett korlátozása a nem állami szereplők irányában fennálló adósság- törlesztési kötelezettségük, illetve tőkevonzó képességük befolyásolása révén. A felgyorsult globalizáció korára jellemző gazdasági berendezkedésben a tőkemozgások befolyásolási képessége a gazdasági hatalom egyik legfontosabb összetevőjévé vált. Bizonyos értelemben a mások tőkemozgásra vonatkozó döntései manipulálásának képessége nagyobb előnyt biztosít egy-egy szereplővel szemben, mint a tőke birtoklása maga. Amint a tanulmány elején említettem, a 2008-ban kirobbant válság is azt bizonyította, hogy a pénzügyi befektetők befolyása jelentősen megnőtt. Válság idején a befektetők kockázat- kerülőbbek, s a befektetések elmaradásának vagy a tőke kivonásának a hatása igazolja 194 Külügyi Szemle
