Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - KOHÉZIÓS POLITIKA AZ UNIÓBAN - Győriné Szabó Gabriella: A kohéziós alapok hatékonyabb felhasználása
A kohéziós alapok hatékonyabb felhasználása idő is a háttérben áll. Ezt erősítette meg a magyar Állami Számvevőszék 2012-es jelentése („Jelentés a 2007-től uniós finanszírozással megvalósuló, kormányzati döntésen alapuló beruházási projektek pályáztatási, tervezési és előkészítési tapasztalatainak értékelése ellenőrzéséről"30), és kiegészítette még a közbeszerzési eljárások elhúzódásával, szabálytalansági problémákkal és az önerő hiányával. Az előzőek és egyes ágazati rész- stratégiák hiánya, változása a projektek elakadásához vagy visszavonásához vezetett. A 2008-ban kezdődött gazdasági válság a kkv-szektor pályázati tevékenységén is nyomot hagyott. Míg a pályázatokon való indulás száma alig csökkent, a kedvezményezettek részéről a megkötött támogatási szerződésektől történő elállás addig nem tapasztalt hazai jelenség lett. Az 50 százalékos előleg ellenére a beruházások előfinanszírozása, a biztosítéki háttér megteremtése - a visszafogott banki tevékenység és a recesszió ötvözetében - különös erőpróba elé állította azokat a vállalkozásokat, melyeknek a leginkább szüksége volt a támogatásra, társfinanszírozásra. Gördülékenység egyedül ott jelent meg, ahol a beruházások a támogatás nélkül is megvalósultak volna. Ez a tervezés fókuszálásának a problémáit veti fel. További, közel egy évtizedes tapasztalat a támogatások felhasználását kísérő túlszabályozottság és az ahhoz társuló ún. „szabályossági görcs",31 melyen keresztül olykor elvész a józan ítélőképesség. Ez látható az alábbi 2013-as példából, mely az egyik legelmaradottabb régióban lévő kkv-szektor pályázati tapasztalataiból származik. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (a továbbiakban: TÁMOP) keretében „Munkahelyi képzések támogatása középvállalkozások számára a konvergencia régiókban" címmel megjelent felhívásra egy közel kétszázötven főt foglalkoztató, 21 éve működő, magyar családi tulajdonban álló, exportra termelő beszállító cég is pályázatot nyújtott be. Az alkalmazottak négyötödének két év alatt huszonegyféle szakmai és nyelvi képzését lehetővé tévő beadvány formai elutasítását az eredményezte, hogy azt (egy CD adathordozót és az egyoldalas, papíralapú nyilatkozatot) a vállalkozás ajánlott küldeményként és nem csomagként postázta - ahogyan az útmutatóban szerepelt jóllehet a párhuzamos kiírások valamennyi opciót lehetővé tették. A példa jól szemlélteti, hogy bár a célok megfelelőek, a szabályszerűség kifogástalan volt - ezt bizonyítja, hogy közreműködő szervezeti szintű és irányító hatósági felülvizsgálat is történt az ügyben, ami azonban nem módosította a döntést -, a megvalósítás mikéntjében mégis elveszett százötven ember közel háromszáz darab képzés/fő fajlagos eredményt hozó nyelvi és szakmai képzése. A másik példa a nettó befizető és a nettó haszonélvező tagállamok éles vitáinak tárgyát képező áfaelszámolhatóság kérdését járja körbe. Az áfa elszámolhatóságát a nettó befizető tagállamok egyszerű költségvetési direkttranszfernek tekintik, és az elhagyását kívánták annak érdekében, hogy az abban szereplő összegek is valódi kihelyezést, fejlesztést jelentsenek. A képviselt reformjavaslat súlya érzékeltethetővé válik az előbbi középvállalat másik, ez esetben támogatást nyert projektjének bemutatásával. A cég közel 9 millió forint 100 százalékos támogatást nyert el dolgozói egészségfejlesztésre a TÁMOP „Egészségre nevelő és szemléletformáló életmód programok - lokális színterek" kiírás keretében. Erre a célra a gazdasági társaságok számára 2 milliárd forint állt 2014. tél 175
