Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Cseresnyés Ferenc: Magyar egyetemisták (Nyugat-) Németországban, 1956-1958
Magyar egyetemisták (Nyugat-) Németországban vezettek krízisekhez. A beilleszkedés segítése során ezekre a tényezőkre figyelemmel kellett volna lenni (már csak a Nyugat számára tálcán kínált politikai propaganda jelentette előnyök „kiegyenlítése" okán is, hogy egyebeket itt ne is említsünk). Ez azonban nem mindenki esetében sikerült. A szovjet zóna német menekültjei révén szerzett tapasztalatok jórészt ebben az esetben is használhatónak tűntek. A magyarok esetében a szabadság rendszerében való magukra találást azonban nehezítette a honvágy érzése. A keletnémet menekültek saját népük körében maradtak, míg a magyarok a németek vendégei lettek. A kettős terhelés - a kommunista nevelés hatásaiból eredő jelentős értékrendbeli különbségek és a saját etnikai közegből való kiválás nehézségeinek a legyőzése - a befogadóknak szintén nagy kihívást jelentett. Ez részükről is sok türelmet és finom empátiát kívánt. A néhány hazatért magyar esete mutatja, hogy a kommunista rendszer elutasítását legyőzheti a honvágy és a hazaszeretet. Az eddig említetteken túl felléptek olyan problémák is, amelyek tovább nehezítették a magyarok német főiskolákon és egyetemeken történő eredményes tanulását. A hiányos nyelvi előképzettség következtében (kezdetben legalábbis) igen szűk volt a megértési és megértetési lehetőségük. Németországba érkezésükkor csak minden tizenkettedik magyar hallgató és érettségizett beszélt németül. De más nyelvek tudása (ideértve a kötelező oroszt is) szintén meglehetősen korlátozottnak bizonyult. Előképzettségi eltérések az iskolarendszerekben A Nyugat-Németországba érkezett magyar egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint az érettségizettek zöme (négyötöde) már az 1949-es kommunista iskolareformmal létrehozott intézményekben szerezte meg az érettségit, illetve kezdte meg a felsőfokú tanulmányait. A befogadóknak fontos volt ismerniük a rendszert, hogy a beiskolázások a kölcsönös érdekeknek megfelelően történhessenek. A nyolcosztályos, egységes és kötelező általános iskola bevezetése jelentősen eltért a nyugati, a német és a korábbi magyar alapiskolai szisztémától, miként a négyosztályos középiskolai rendszer is. A beiskolázás, illetve a továbbtanulás lehetőségeinek szempontjai közé Magyarországon bekerültek a politikai megbízhatóság feltételei is, amelyek természetszerűleg ugyancsak idegenek voltak a polgári társadalmakban. Még ha (pártutasításra) tűrték is Magyarországon az oktatási szervek a „többszellemű" oktatást, abszolút domináns szerepet a marxista szemléletű tanítás játszott. A pluralitásnak és az értékelvű oktatásnak olykor egészen szűk tere maradt. Az átalakított magyar iskolarendszer sajátosságai közül német szempontból hármat tartottak fontosnak kiemelni: az oktatás erős politikai irányultságát, a hittanoktatás megszüntetését és végül: a nyelvtanítás elhanyagolását. A nyugati oktatási rendszerhez képest egyre nagyobb jelentőségre tettek szert Kelet-Európábán - és azon belül főleg 2014. tél 143
