Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Masát Ádám: A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában. Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához
Masát Ádám hiányában soha nem fogunk az NDK-ba való önkéntes visszatérés útjára lépni. Ha a visszatérést választanánk, nem lenne sem nekünk, sem a gyermekeinknek jövője. (...) A keletnémet hatóságok tapasztalataink szerint ritkán tartják be ígéreteiket. (...) Minden reményünk az Ön tárgyalásaiban és az Ön erejében van, hogy lehetővé teszi számunkra az áttelepülési a szabadságszerető és demokratikus hazánkba.60 Az eredménytelenül zárult tárgyalások után azonban Franz Bertele úgy ítélte meg a helyzetet, hogy megoldást egy Honecker-Kohl-találkozó sem hozna, mert az NDK vezetése nem akar engedni az ügyben.61 Az állandó képviselet bezárása utáni két hétben csupán néhányan hagyták el az épületet. Bertele felhívta Seiters figyelmét arra, hogy a bizonytalanok egészen addig nem fogják elhagyni az épületet, amíg politikai szinten nem történnek változások. A helyzetet bonyolította, hogy a tárgyalások folytatásával kapcsolatban megjelent napilapi utalások mindig új reményt adtak a képviseleten tartózkodóknak. A Német Szövetségi Köztársaság prágai követségén 1989. január 2-a és július 14-e között négyszáznegyvennyolc személyt regisztráltak.62 A nyugatra utazni vágyók száma augusztusban, a berlini állandó képviselet kényszerű bezárása után ugrott meg: augusztus 19-én mintegy nyolcszáz menekültet számoltak össze a követségen. Az NSZK és Csehszlovákia külügyminisztériumának képviselői ezalatt folyamatosan tárgyaltak egymással. A bonni diplomaták - megismételve, hogy az alaptörvény szerint német követségről nem utasíthatnak ki német állampolgárt - többször kérték, hogy a csehszlovák vezetés a nemzetközi, a hazai vagy a nyugatnémet Vöröskereszt bevonásával háromszáznegyvennyolc keletnémet állampolgár kiutazását tegye lehetővé. Ők azonban hajthatatlanok maradtak, és - vélhetően a magyarországi határnyitás miatt is - a keletnémetek kiutasítása mellett döntöttek. Szeptember 16-ig mintegy négyszáz- kilencven főre csökkent a prágai követségi menekültek száma, mert közel háromszáz személy - aktív csehszlovák és keletnémet állambiztonsági közreműködéssel - „hazautazott" az NDK-ba. Szeptember 25-ére azonban ismét megnőtt a számuk a követség épületében, illetve annak területén (kb. ezeregyszáz főre). Közülük kétszázan, nagy valószínűség szerint a Stasi agitálásának köszönhetően, önként hagyták el szeptember 26-án a követséget. Nem tudjuk, hogy a Stasi és a keletnémet politikai vezetés sikerként könyvelte-e el, ha el tudta érni néhány száz honfitársuk hazatérését. Az viszont biztos, hogy minél több tudósítás jelent meg erről a médiában, annál többen indultak útnak Prágába. Néhány nappal később, szeptember 30-án ugyanis közel nyolcezer keletnémet menekült hallgatta ujjongva, amikor Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter bejelentette a keletnémet pártvezetés döntését a kiutazás engedélyezéséről. Október 4-éről 122 Külügyi Szemle
